Gyermekként már Csíkszentdomokoson megszerette a fákat, a háztáji gazdaságok melletti gyümölcsösökben megismerkedett a hagyományos fajtákkal, az általános iskolában pedig Para Sándor természetrajztanár óráin figyelt fel a növények csodálatos világára. Tordán a szakiskolában, Bukarestben a kertészeti egyetemen tanult szakmát, 1975-ben érkezett pályakezdőként Sepsiszentgyörgyre.
Részt vett a városi kertészethez tartozó üvegház kialakításában, a gyümölcsös telepítésében, növényvédelmi szakemberként dolgozott a megyei tanácsnál, majd 2006-tól tavaly novemberi nyugdíjazásáig a megyeközpont főkertészeként tevékenykedett. György Ignác ebben az utóbbi munkakörben alkotta a legmaradandóbbat: Domahidi Ildikó és Sztáncsuj Krisztina tervei alapján véghezvitte az Erzsébet-park teljes felújítását. Jelenleg árkosi otthonában gondozza szabadtéri és szobanövényeit, mert úgy tartja, a fákkal, bokrokkal és virágokkal való együttélés mindig is hozzátartozott a székely ember mindennapjaihoz.
– Főkertésszé történő kinevezésem előtt többször kikérte véleményemet Czimbalmos Csaba alpolgármester a park rendezésével kapcsolatban. Az volt a fő kérdés: hogy lehetne az öreg fákat megmenteni és a parkot felújítani, felfrissíteni? Javasoltam egyet s mást, de nem igazán mert senki nekifogni, mert tudták, radikális felfordulással jár. Aztán szakemberek elkészítették a tervet, a városháza kikérte a lakosság véleményét is, talán ketten-hárman szóltak hozzá csupán, majd elkezdtük a munkálatokat – emlékszik a kezdetekre György Ignác. Elmondta, eleinte nem volt túl népszerű az intézkedés, mert hogy építeni lehessen, előbb rombolni kellett.
– Sok támadás ért a médiában és máshol, mert azt mondták, a park úgy néz ki, mint egy építőtelep. Ez igaz is volt, de így is kellett lennie, ha azt akartuk, hogy megújuljon. Elő kellett készíteni a területet, meg kellett tisztítani attól, ami nem odavaló. Nagyon el volt vadulva a park. A gyepszint teljesen hiányzott, kopár volt, bokrok sehol, mert a fák koronája annyira összenőtt, hogy nem jutott be elég fény az alsó szintekre. Leltároztunk, hogy melyik fákat kell kivágni ahhoz, hogy elegendő fény jusson be. A madárvilág szempontjából is fontos bokrokat telepíteni, mert az énekes madarak ott költenek. Egy kis dísztavat is terveztek, ezt is kiviteleztük, sikerült. Itt volt a legnagyobb a felfordulás. Az egész átalakítás számomra szakmai kihívást jelentett, és teljes lendülettel végeztem.
György Ignác többször emlegeti, hogy a parkon belül a dísztó és a sziklakert megvalósítására a legbüszkébb. Ez a két létesítmény télen is különös látványa a parknak, de ne feledkezzünk meg az öthektárnyi felületen élő ötvenféle fáról és ugyanannyi cserjefajról, virágféléről sem, amelyek az esztendő többi évszakában díszítik a városközpont ligetét. A hársfaköröndtől a negyvennyolcas emlékmű irányába haladva minden hónapnak megvannak a színpompázó virágai, amelyek közül néhány jelenleg a hó alatt alussza téli álmát, másokat tavasszal, nyár elején ültetnek. Néhány hónap múlva feléled a rózsaliget, virulnak sokszínű terméseikkel a cserjék, megtelik gyermekekkel az ezerkétszáz tő gyöngyvesszőből épített sövénylabirintus, a park északi felében kétezer fehér tulipán hívogatja a sétálókat. Nyáron pihenhetünk a gesztenyefák, kőrisfák, különféle fenyők, platánok árnyékában, télen élvezzük a park csendjét, a cinkék barátságát. Arról, hogy mit sikerült változtatni a város többi zöldövezetében, az egykori főkertész szintén elégedetten nyilatkozik.
– A város fejlődése hozta magával, hogy hol mit kell tenni. Új utcák, útkereszteződések, új terek keletkeztek, és mi voltunk, akik a munkálatokat befejeztük. Virágokat, fákat, bokrokat ültettünk, ezeket gondoztuk. Ahol még bőven akad tennivaló, azok a város kijáratai, néhol teljesen hiányzanak a fák, bokrok, máshol ki vannak vénülve.
Csapatmunka volt
– Minden bizonnyal mindez nem sikerült volna, ha a kertészet szakmunkás csapata nem dolgozik lelkiismeretesen, odaadással. Csak segítők voltak, vagy akadályozók is akadtak?
– A kertészetnél nagyon jó szakmunkások dolgoznak. Nem csak gyakorlatilag, hanem elméletileg is felkészültek. Amikor idekerültem, szerveztünk egy továbbképző tanfolyamot a munkásoknak Illyefalván a LAM alapítványnál, ott a kertészeti tantárgyakat én tanítottam, a többit az ottani szakemberek. Ezt azért szerveztük, hogy a szakmunkásokkal beszéljük ugyanazt a szaknyelvet, értsük meg egymást. Nagyon jó munkaviszony, kapcsolat alakult ki a kertészetben. Nem hajcsárkodtam, csapatban dolgoztunk, mert csak így lehet hatékony munkát végezni. Ha jöttek javaslatokkal, melyek szakmailag megfeleltek, elfogadtam és alkalmaztam. Ezúton is szeretném megköszönni munkatársaimnak azt a szakmai ragaszkodást és kitartást, amit bizonyítottak, nélkülük nem lehetett volna megvalósítani, ami végül sikerült. Itt nem egy embertől függ az eredmény, hanem az együttműködéstől. Én nem féltem őket, ha engedik ezt a szakmailag jól felkészült társaságot dolgozni, ha a szakmaiság érvényesül továbbra is, ők el fogják végezni a munkát kifogástalanul. A városi kertészeti pályafutásom alatt nagyon sokan segítettek, de voltak, akik akadályoztak. Megköszönöm azoknak is, akik segítettek és azoknak is, akik akadályoztak, mert ezzel engem állandóan készenlétben tartottak.
Az otthon
– Egy árkosi tizenöt áras telek és egy felújított régi ház tulajdonosaként kezdte meg György Ignác nyugdíjaséveit. Fákat, cserjéket telepített, gondozta a régi fákat, újakat ültetett, de megőrizte a hely flórájának hagyományos világát, és tett hozzá sajátos egyedeket is.
– Az almafajták közül megőriztem a pónyikot, a batult, körtéből a vilmoskörtét, de ültettem új fajtákat is, mint a jonatán-, idared, birsalma. Nem hiányzik a málna, piros ribizli, josta, a fekete ribizli és egres hibridje, magyarul riszméte és a dió. Nemes szőlőt is telepítettem, mert egyre melegebb az éghajlat, és ezek a fajok beérnek. Virágokat inkább a rusztikusabbakat ültettem. Van tulipán, kék gyöngyike, más néven füzérgyöngyike, bársonyvirág, illatos ternye, ikravirág. A kövekkel átmenetet alakítottam ki a sziklakert és a hagyományos virágágyások között. És még van hóvirág, nárcisz, mindenikből egy kevés. A cserjék közül tettem rózsaloncot, gyöngyvirágcserjét. Rózsákat is telepítettem különböző színekben, számukra elkészítettem a növényrácsokat. Most ráérek. A lakásban tartunk muskátlit és sokféle hagyományos dísznövényt, valamint a modern kor virágait, orchideákat és egyebeket. Amit meglátok és megtetszik, azt ültetem, kipróbálom.
– Kedvencek? Színek, illatok?
– Kedvencem az illatos ternye, kásavirágnak is hívják, tavasztól, nyár elejétől késő őszig virágzik. És van egy másik kedvenc, illetve ami nagyon kedves nekem az otthonomban lévők közül, az ezüstfenyő, amit a munkatársaimtól kaptam ajándékba, amikor nyugdíjazásom alkalmával búcsúztattak. Szeretem az élénk színeket. A színek tükrözik az ember lelkiállapotát. Ahol a sötét színek dominálnak, ott az ültetőjének a lelkével valami baj van. Bánata van, vagy borúsan látja a világot. Az élénk színek vidámságot tükröznek, de vissza is hatnak az ember lelkivilágára. Ez kölcsönös, ezért természetes, hogy szeretem az élénk színeket. Feldob, amikor mész haza, és már a kapuban a színes virágok fogadnak.
– Aki egész életében ültetett, annak fájhat az erdők pusztulása, pusztítása. Veszélyben van-e környezetünk zöld aranya?
– Még nincsen nagy baj, de lehet. Félek, hogy ezzel a fafeldolgozó üzemmel, amelyik Rétyre telepedik, erdőirtásba megy át a dolog. Nem is az a legnagyobb baj, hogy kivágják az erdőket, de ültessenek helyükbe. Ha egy fa eléri azt a kort, hogy ki kell vágni, akkor azt vágják ki, de helyébe ültessenek mást és többet.
