Szalézi napokat szervez a veszprémi Szaléziánum Érsekségi Turisztikai Központ csütörtökön és pénteken, melyen Sík Sándor költőre, piarista tanárra, tartományfőnökre, cserkészparancsnokra emlékeznek.
Csütörtök délután a Piarista Szerzetesrend, valamint a Pannon Egyetem Modern Filológia és Társadalomtudományi Karának oktatói tartanak előadásokat a Szaléziánumban Sík Sándorra emlékezve. Borián Tibor a humánum és lelkiség jelenlétét mutatja be Sík Sándor lírájában, Kovács Árpád Sík Sándor esztétikai szemléletéről beszél, Géczi János a himnuszfordításairól, Ladányi István a Pázmány- és Zrínyi-monográfiájáról, Kovács Gábor pedig a Gárdonyi-olvasatáról szól. Péntek délután Sík Sándor Hiszek című versének első soráról elnevezve Hallják meg hívők és hitetlenek címmel nyílik kiállítás a Szaléziánumban, köszöntőt mond Márfi Gyula veszprémi érsek és Labancz Zsolt piarista tartományfőnök.
A kiállítás egy részében a piarista rendet és a veszprémi piaristák munkásságát mutatják be, míg a másik részben Sík Sándor személyes tárgyait, az egyházüldözés korából származó dokumentumokat, a Sík Sándornak Babits Mihály és Radnóti Miklós által dedikált könyveket lehet megtekinteni.
Sík Sándor piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Kossuth-díjas, a 20. század jelentős magyar lírikusa 1889-ben született Budapesten. Kutatási területe a barokk korszak irodalma volt, az esztétika és a verstan. Piarista tanári működését az 1910–1911-es tanévben Vácon kezdte meg, majd a következő évtől a rend budapesti gimnáziumában tanított. Tanári, költői és irodalomtudósi munkája mellett egyik alapítója és irányadója volt a magyar cserkészmozgalomnak, illetve első parancsnoka a Budapesti Piarista Gimnázium cserkészcsapatának. Budapesten 1929-ig tanított, amikor a szegedi egyetemen a Magyar Irodalomtörténeti Tanszék tanára lett. 1943. május 2-án római katolikussá keresztelte Radnóti Miklóst a budapesti Szent István-bazilikában.
Budapestre 1945-ben költözött vissza, és az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető alelnökeként dolgozott. 1946-ban rendjének tartományfőnöki tanácsosa, majd 1947. október 1-jétől magyarországi tartományfőnöke lett. 1963. szeptember 28-án halt meg Budapesten a Mikszáth Kálmán téri piarista rendházban.
