A polgármester a célirányos pénzek elosztására nem tért ki, ám a beruházási listát részletesen magyarázta. Egyebek mellett közölte: megva­lósítják a több éve ígért, a város három bejáratánál elhelyezendő videokamera-rendszert, építik a strand melletti teniszpályát, biliárdasztalt és a sportcsarnokba elektromos kijelzőt vásárolnak, a kampuszra 20 000-et szánnak, a Gaál Mózes Általános Iskola, a Baróti Szabó Dávid Középiskola és a Cimbora Óvoda épületeinek karbantartási munkálatait 100 ezer lejjel támogatják. A köpecbányai területrendezésre 10 000, a baróti református templom előtti parkoló felújítására 15 000, a köpeci, bibarcfalvi, felsőrákosi  és bodosi ravatalozó építésére 450 000, a Rózsa és Szabadság út egy részének, illetve azok környékén a járdák aszfaltozására 440 000 lejt szánnak. Pályázatok révén labdarúgásra 40 000, egyéb sporttámogatásra 20 000, kulturális egyesületeknek 40 000, egyházaknak 15 000, Erdő­vidék Múzeumának 20 000 lejt, a Diakónia Keresztyén Alapítványnak és a Laura Háznak egyaránt 36 000 lejt szánnak. A vízhálózatra azért nem szánnak semmit – mondotta –, mert tavaly félmillió lejt költöttek rá, ami idénre is fedezi a tizenöt százalékos önrészt. A ravatalozók közül legalább az egyiket nemcsak elkezdenék, de be is fejeznék.
Az MPP-s bibarcfalvi Szilágyi Sándor a falu fürdőjének helyzetére kérdezett rá. Mint mondotta, a sajtóból értesültek, hogy a polgármester aláírta a felújításra vonatkozó szerződést: ha ez így van, miért nem szerepel egy lej sem annak megvalósítására? A polgármester elmondta: az aláírást követő nyilatkozatokban is hangsúlyozta, csak akkor valósul meg a beruházás, ha nem a város költségvetésének kell állnia a jelentős tételt – még a kölcsön felvételének gondolatát is elutasítja. „Hárommillió lejt nem költhetünk el a fürdőre, amikor annyi lényegesebb dolog van” – mondotta. Szilágyi nem elégedett meg a válasszal, s arra kérte a polgármestert, járjon közben Tamás Sándor megyeitanács-elnöknél, hogy kerüljön pénz a falu számára oly fontos beruházásra. Szilágyi párttársa, Nagy István jelezte, ő nem támogatja a költségvetés elfogadását. Szerinte nem helyes, hogy 61 000 lejt fizetnek ki az árva gyermekek eltartására úgy, hogy egyetlen törvény sem kötelezi őket erre, illetve partnerségi szerződés sincs a két intézmény között. A volt polgármester azzal vádolta utódját, hogy pártérdekek miatt lépett vissza az általa kezdeményezett perből. Lázár-Kiss Barna visszautasította a vádat, mint mondotta, a per folytatódott, sőt, a Nagy által megfogadott ügyvéd vitte az ügyet, de alapfokon vesztettek, s úgy néz ki, a kamatokkal együtt 350 000 lejt kell kifizetniük. Nagy István előbb kételyeit fejezte ki, hogy a per tényleg folytatódott, majd, amikor a végzést is bemutatták, azzal vádolta a városvezetőt, hogy szántszándékkal veszítette el a pert. Másik lényeges kifogásként a Tegának kifizetendő 306 000 lejes tételt említette. Szerinte nem a város feladata, hogy egy idegen cégnek összegyűjtsék a díjakat, s amúgy is, a szolgáltatást versenytárgyaláson kell kiadni. Vass Csilla szerint tragikus, hogy a beruházási lista olyan nevetséges tételeket tartalmaz, mint biliárdasztal és elektronikus eredménykijelző. „Nem veszünk részt egyetlen pályázaton sem? Nincs kiírás vagy ember, aki megírja? Meg lehet tekinteni, hogy néznek ki iskoláink vagy járdáink. Hol van Tamás Sándor sokat emlegetett segítsége, amikor most úgymond jó vezetése van a városnak?” – fakadt ki a polgári képviselő. A polgármester válaszában figyelmeztette Vass Csillát, hogy százezer lejt költenek a tanintézmények épületeinek és környezetük javítására, a város útjaira és a járdákra pedig 440 000 lejt szánnak. Szerinte a megyei tanács igenis támogatja a várost, hiszen tavaly is közel félmillió lejt osztottak vissza. Vass Csilla szerint a 450 000 lej csak az a pénz, ami jogosan jár a városnak, ám követelni kellene a megyei elnöktől, hogy azt a pénzt is utalja ki, amitől Nagy István polgármestersége idején fosztotta meg a várost.