A felújított haralyi diófás iskola
A falu nem fog meghalni
A Gelence felől Haralyba érkezőnek, miután elhagyta a rusztikus kőkerítéssel körülölelt temetőt, benne a tömzsi testű templommal, az a benyomása, hogy egy hagyományait tisztelő és ezeket a modern életvitelhez pászítani képes, kedves és jóarcú településsel ismerkedik.
Ezt az érzetet az hívja elő, hogy a faluszélen még friss vakolat- és festékillatú, modern formavilághoz igazított épületek fogadják, és ezek társaságában a hovatartozás szimbólumaként szembeköszön a vendéggel a monumentális székely falukapu, mögötte a százados akác (sajnos, a tájba nem illő betonoszlop rondítja az idilli képet), arrébb Kosztándi János villaszerű, módos és városias kinézetű épülete, előtte csernátoni faragású gyalogkapuval. Ha az utcahosszán felnéz az ember, archaikus faluarc a látvány. Sok-sok fa, támfalakkal megerősített ódon épületek, nemes faragású, egy darabból alkotott kő kapulábak és fenyők, melyeknek téli mélyzöld vagy inkább fekete foltja rávetül a falu fölötti Haros-hegyre, amely többek szerint a Haraly név forrása, mások hárs szavunkat vélik megbújni a hegy nevében.
Ez az üdítő falukép azt sugallja, hogy a magyarországi falupusztulás hátborzongató tévés híreinek erdélyi hangzavara közepette a hegyek hónaljába húzódó székely falvak szuszognak, füstkéményes leheletük melegséget és háziasságot bodorít az égre. Idézek a Magyar Nemzet Magazin 2006. május 20-i számából egy magyarországi „reformvéleményt": ,,Ne zárjuk be az iskolákat a kistelepüléseken? Az orvosi rendelőket is be kell zárni, a postát is! A biztosítók és a bankok már elvonultak onnan. (...) Az állam feladata, hogy arra ösztönözze az embereket, mozduljanak el onnét, ahol vannak. (...) Aki a kistelepülések érdekeit védi, valójában az ott élők és azok gyermekei ellen beszél. (...) Középkori hagyomány, miért kéne fenntartani?" Ceauşescu ehhez képest egy jámbor figura volt. Nagyon szeretném elhitetni magammal, hogy az egykor félezres lélekszámot is meghaladó falucska, Haraly népessége mára, ha felére is csökkent, de ez a fogyás megtorpan. Ezt jelzi a haralyi Fejér család faluvégi építkezése (képünk), s erre utal a gyergyói származású, haralyi Fejér lány haját bekontyoló Kosztándi János idetelepedése és szemrevaló családi háza. Szakács Tibor, Gelence polgármestere mondta is ilyen irányú tapogatózásomra, hogy vannak, akik egykor városra költöztek, és most sokféle indok miatt — ez most ne legyen témánk — hazahúzódnak. Itt a példa: Kosztándi János portája. És órák múltán Haralyban találkozom a városi-falusi kétéltűség figyelemre méltó esetével is: a nemrég tragikus baleset folytán megözvegyült Bajcsiné Szabó Ágnes Kézdivásárhelyen is fenntart egy kétszobás tömbházlakást, de gondozza és a szó szoros értelmében ápolja a haralyi almáskert közepébe helyezett, míves faragással díszített házat is. Férjével, néhai Bajcsi Lászlóval évtizedekig tanítottak Haralyban, és ezt az örökséget őrzi egykori képzős osztálytársam. Kézdivásárhelyről ki-kijár hozzá egy lány, aki a kerti munkákban segít. A helybeliektől és a gelencei polgármestertől tudom, hogy Felső-Háromszékről többen vásároltak Gelencén lakást. Vetró Andrást, a szobrászt említik, aki emlékművet is hozott a faluba, de másokról is szólnak. Jó barátunk, dr. Szurkos István, a falu szülötte Svédországból jár haza Haros-alji birtokára. Már-már folyamatnak vélem a városi kirajzást, s értem is, hogy Felső-Háromszéken Bálványosfürdő vonzásköre mellé felzárkóznak a Kárpátok belső ívének lábainál kuporgó falvak, mert ezek téli csendjét, nyári árnyékát és illatát nem lehet már megtalálni a ricsajgásos, zajos, manelés, a megbolydult, bévülről is összeszemetezett, egykor virágzó, de mára lerobbant fürdőtelepek világában. Haraly utcáit róva érzékelem, hogy suttogva susog a falusi táj, mindent megül a csönd, még a madarak is másképp viselkednek, mint a városokat is ellepő, véleményüket a nyakunkba pöttyentő szemtelen varjak. Szakács Tibor polgármester mondja, hogy a telkek, a házak (még) olcsók. Egyébként a falu megmaradni és élni akarására utal az is, hogy a múlt évben teljes rehabilitálás alá került a haralyi elemi iskola. Központi fűtést kapott az épület, mosdókat alakítottak ki, külső-belső festésre is sor került. Kormánypénzből mintegy kilencmilliárd régi lejt fordítottak ezekre a munkálatokra. Az iskolaépületet megnéztem a helyszínen is. Romantikusan szép az, amint a hatalmas diófa védnökséget és őrszolgálatot vállalt a felújított épület előtt. A falu vonzerejét, szellemi lakályosságát segíti majd a kultúrotthon idénre tervezett felújítása. Szakács Tiborék ezt nagyon remélik, s azt is, hogy a kormányprogramba befogják ezt az objektumot is. Ezekhez a kulturális vonzatú építkezésekhez társul a vízvezeték megépítése. A terv érdekessége, hogy a már megépített, nagy kapacitású gelencei vízvezetékből ágaztatnák át. A gelencei vízhálózat 62 milliárd régi lejből épült. El tudja látni Haralyon kívül Zabolát és még Imecsfalvát is. Négy kutat fúrtak, ebből kettőt használnak. Zabola, Gelence és Szentkatolna egy kistérségi társulást alkot. Remélik, hogy ennek keretében jóváhagyják a zabolai vízvezeték-leágazást is. Így jóval kevesebbe kerül a beruházás, nem kell kutakat fúrni. Idénre tervezik a Haralyba vezető út megjavítását is. Tavasszal kiássák az árkokat, tervükben szerepel az átereszek, hidak javítása vagy megépítése is. Ezt saját pénzükből valósítják meg. Gelence, Haraly és Zabola előtanulmányt készített egy modern út megépítésére is. Ezt pályázat útján óhajtják megvalósítani. A Bajcsi-lakás az almáskertben ,,Haraly nem fog meghalni" — mondja a polgármester. Már alig van eladó ház. Haraly fejlesztésébe bevették a Zabola felé vezető út melletti, falu végi területet is. Ott parcelláznak, s hétvégi házak építésére el lehet majd adni. Kádármúzeum Haralyban? Gelencei, haralyi ismerőseim közül többen is említik, hogy keressem fel Szőke Tibort, s az Erdély-szerte híres haralyi kádárokról véle ejtsek szót, aki a kádárság mellett a falufelelősséget is ,,viszi". Sajnálatomra éppen nincs otthon, viszont örömmel fedezem föl, hogy a világhálón többször is találkozom a nevével. Névrokona, Szőke Vince bátyánk, akit a katonaéveiről faggattam, a kádárokról elmondja, hogy ma már nem nagyon igénylik ezt a portékát. A kádárság virágkorában Haralyban harminc mester is készítette a faedényeket. A 88 éves öregúr számomra érdekes aspektusát eleveníti föl a kádárságnak. Én azt hittem, hogy az Ozsdoláról Moldvába vezető Kádárok útját maguk a kádárok rótták. Szőke Vince bátyám szemléletesen adja elő, hogy a moldvai szekeresek jöttek át Haralyba. Főleg gabonát, törökbúzát, törökbúzalisztet árultak, bort, pálinkát, innen pedig hordót, csebret, kádat, vékát, dézsát, vízhordó vedreket s egyéb faedényeket pakoltak járgányaikra, és szállították a Regátba. Külön készültek a bukaresti őszi nagyvásárra. Ilyenkor akár egy hétig is Haralyban rostokoltak, amíg elkészült az áru, akkor megpakolták szekereiket faedénnyel, s innen indultak Bukarestbe, a ,,Moşu"-ra, ahol értékesítették a háromszéki árut. Akkor nem vasabroncs, hanem faabroncs volt az edényeken. Itt van az iskolával szemben Tarcsi János — magyarázza Szőke Vince. — Nagyon jó kádár. Csinál egy-egy edényt, de nincs nagy igény erre. Finom hordókat is tud készíteni, pálinkának eperfa hordót, bornak cserefa hordót. Nemigen van vevő erre a portékára. A műanyag felváltotta a fahordókat, pedig az íze is más annak, amit fahordóban tartanak. A bornak is más az íze. Szőke Vince bácsi meséli, hogy gyermekkorában volt egy múzeumocska. Oda olyan régi imakönyvet vitt be, hogy nem tudták elolvasni. Nem olyan betűkkel írták, amiket mi ismerünk — mondja. Mátyás Gyula volt az igazgató-tanító. Gazda Ferencet is ő tette be iskolába. Látta, hogy kivételesen jó tanuló, de szegény gyermek. Így került Gazda Ferenc a kézdivásárhelyi kantai gimnáziumba. Onnan papnak ment. Azt is otthagyta, s egyetemi tanár lett. Könyvet is írt az 1956-os meghurcolásáról (ebből a Háromszék is közölt részleteket). Szőke Tibor, Tarcsi János foglalatossága és a kádárhagyományok juttatják eszembe, hogy mennyire elkelne Haralyban egy, a kádárok munkáját megörökítő múzeumi gyűjtemény. Megtörténhet, hogy nincs is szükség az én biztatásomra, a gondolat már megfogant másokban is. Alig lehet olyan leírást olvasni, amely Haraly kapcsán ne említené meg, hogy a település egyik különlegessége a harangtorony elhelyezése. A templom és a temető a falu szélén s a templomtorony a falu közepében. Mondják, azért, hogy ,,jobban hallja a nép a harangok szép szavát". Jó hallani és látni, hogy a haralyi harang szép szava a Haros-hegy aljától Felső-Háromszékig, sok vonatkozásban Svédországig is elhallatszik, s ennek a kertes, kádáros, ősszel diófa- és almaillatú falunak jó hírét kongatja szerte a világba, hazaszólítva, kapcsolatépítésre buzdítva azokat, akik innen származtak, vagy ideszármaznak majd.
