Parlamenti bizottságunk egyik tagja meg is mondta: azért kellett ilyen gyorsan nyélbe ütni a dolgot, mert a velencei alkotmánybogarászók csupa nyugdíjas bojárok, akik ezzel a szöszmötöléssel ütik agyon idejüket. Lehet, ideszóltak, hogy most éppen munkanélküliek, és küldjük már oda gyorsan, legyen, amin rágódniuk. Miután visszajuttatják, a parlament még fésülgeti kissé, majd megszavazza, s utána mi, a nép döntünk róla a májusi népszavazáson. Közben, persze, a szavazók nagy szorgalommal  tanulmányozzák az alkotmánytervezetet, hogy aztán majd felelősségük teljes tudatában üssék rá pecsétjüket az igenre vagy nemre.
Hogy bennünket is szavazásra csábítsanak, a tervezetbe rejtettek számunkra is néhány mézesmadzagot. Eszerint lehetőség lenne a kisebbségek nemzeti szimbólumaink használatára. Ha most a Velencei Bizottság azt mondja majd, hogy ezt tegyék kötelezővé, akkor a végén a székelyföldi prefektusok, ha észreveszik, hogy nincs valamelyik középületre kitéve a székely zászló, azért fognak perelni, büntetni. Az új alkotmány szerint lehetőség lenne arra is, hogy a majdani közigazgatási régiókban a hagyományos térségek közigazgatási hatáskörrel rendelkező alegységekbe szerveződjenek. Minket például összeszervezhetnek Brassó megyével. Háromszék tartozott már Brassóhoz, csak akkor a régiót még (1950-ben) Sztálin tartománynak hívták.
Így majd nagy kedvre kapva hanyatt-homlok rohanhatunk népszavazni. Ha mégsem mennénk, akkor úgy járunk, mint a Băsescu leváltását célzó népszavazáson, amelyre csak ímmel-ámmal tántorgott el néhány magyar. A végén ránk is fogták, hogy miattunk nem volt érvényes. Ez most ismét megtörténhet. Bár együtt akarják szervezni az alkotmányról szóló népszavazást az európai parlamenti választásokkal, így sem biztos, hogy sikerül elérni a szükséges ötvenszázalékos részvételt. Jelenleg csak azt látni a közvélemény-kutatásokból, hogy a szavazók egyharmadának kerekedne kedve urnákhoz járulni. Azt még meg sem kérdezték, hogy igennel vagy nemmel voksolnának-e majd, mert nem végleges az új alkotmánytervezet. Nagy feladata lesz a kormánypártoknak, hogy szakaszonként részletesen ismertessék azt a szavazókkal, hogy a választó tudatosan voksolhasson. De azt a részt például, hogy a nemzeti kisebbségek szabadon használhatják zászlaikat, jobb lesz, ha kihagyják az ismertetésből, mert ha nem, akkor a románok közül sokan nem szavazzák meg.
Ráadásul a parlamenti választásokon a pártok esetében igen könnyű választani, mert ott csak egy jelképre kell pecsételni. De mi történik azzal a negyedmillió analfabétával, akinek vagy az igenre vagy a nemre kéne ütnie a stemplit, de nem tud olvasni?