Ki ne emlékezne a brit sajtó és kormánypárti politikusok által keltett hisztériára, amikor azzal riogatták a  lakosságot: román és bolgár állampolgárok tömegei szállják meg a félszigetet, hogy visszaéljenek az angliai szociális ellátórendszer nyúj­totta lehetőséggel? Hasonló félelmeket fogalmaztak meg Németországban a bajor párt képviselői is, a hétvégén pedig a svájciak népszavazáson nyilvánították ki: a kormánynak korlátoznia kell a bevándorlást. A dolog pikantériája, hogy az alpesi országban most éppen az európai uniós tagállamok polgárainak korlátlan beáramlására és szabad munkavállalására mondtak nemet: egyebek mellett a brit, az olasz, a francia munkaerőre.
Pedig a bevándorlásellenes szólamok és politikák térnyerése igazából senkinek sem kedvez – legfeljebb azoknak a rendszerint populizmusra hajló pártoknak, amelyek rövid távon hasznosítható politikai tőkét kovácsolnak az ilyen hangzatos kampányból. Szakértők ugyanis rámutattak: ma már majdhogynem minden európai államnak szembesülnie kell az elöregedés okozta gondokkal, a demográfiai válsággal – így gazdasága, biztonsága, jövője múlik a külföldről, Kelet-Európából vagy éppen Ázsiából érkező polgárokon. Ráadásul a bevándorlók túlnyomó többsége dolgozni megy oda, beilleszkedik a társadalomba, munkájával pedig az adott ország gazdaságának fejlődését is szolgálja, elenyésző az a réteg, amely kizárólag koldulásból, bűnözésből él, vagy a szociális ellátórendszer kihasználása révén biztosítja megélhetését.
Képmutatás tehát az elutasító magatartás, mellyel  nyugati államok egyes politikusai a bevándorlókhoz viszonyulnak, vélhetően voksszerzési törekvések, tehetetlenségük leplezése áll a háttérben. Valójában ugyanis hasznot húznak a külföldről érkező munkavállalókból, a magasan képzett munkaerőért például évek óta valóságos verseny zajlik, nem csoda hát, hogy a közép-kelet-európai államok – köztük Románia – egyik legégetőbb gondja a fiatal értelmiségiek, orvosok, informatikusok, közgazdászok vagy éppen szakmunkások elvándorlása.