Idén a sepsiszentgyörgyi bécsi bált Ferenc József osztrák császár és magyar király felesége, Erzsébet királyné emlékére rendezik meg. Amint a szervezők hirdetik, jó alkalom kínálkozik a királyné tiszteletére létesített háromszéki emlékhelyek megismer(tet)ésére. Jelen írás célja az 1898. szeptember 10-i genfi merénylet sepsiszentgyörgyi visszhangjának felelevenítése.
Erzsébet meggyilkolásának hírét a Székely Nemzet 1898. szeptember 14-i 136. számában érthető megdöbbenéssel tették közzé. A megye elöljáróságának képviseleti ülésén Potsa József főispán és ifj. Gödri Ferenc polgármester javasolja, hogy gyászgyűlésen emlékezzenek meg a merénylet áldozatáról. Két napra rá az újság szerkesztősége közli az olvasókkal a kormány felhívását, miszerint szobrot kívánnak emelni Budapesten az elhunyt királyné emlékére, adakozásra szólítva fel a lakosságot. A város határozata szerint Sepsiszentgyörgy ehhez 100 forinttal járul hozzá.
Közben a Székely Nemzet folyamatosan közöl emlékezéseket, történeteket, tárcákat az elhunyt királynéról, hangsúlyozva a magyar nép iránti szeretetét.
1896-tól kezdődően a millennium emlékére az ország helységeiben emlékfákat, általában fenyveseket ültettek, a kezdeményezés irányítására faültető bizottságot létesítettek. (Sepsiszentgyörgyön az állomástól északra, a csíki vasútvonal Kézdivásárhely felé elágazó szögében létesítették a millenniumi fenyvest.) November 19-én e bizottság Darányi földművelésügyi minisztertől kihallgatáson kéri, hogy a katonaság még ültethessen ezredévi fákat, s ezeket Erzsébet királynéról nevezzék el. A kérést elküldték a hadügyminisztériumba is engedélyezés végett. Az Erzsébet-fák (négy szomorú fűz és három tölgyfa) ültetési ceremóniájára a Potsa parkban (ma – néhai Kónya Ádám kezdeményezésére – Erzsébet parkban), megközelítőleg a mai tó helyén 1899. április 11-én az 1848-as törvények királyi szentesítésének 51. évfordulójára rendezett ünnepség napján került sor népes érdeklődő jelenlétében, amint a mellékelt korabeli képeslaprészlet alsó felén látható. A felvétel, mely a Mikó- kollégium emeleti ablakából készült, csupán a park látképét hivatott megörökíteni, feltételezhetően ezért és a képes levelezőlap méretarányai miatt került a faültetés mint másodlagos fontosságú tény a kép aljára.
1898 novemberében Potsa József, Háromszék főispánja a törvényhatóság tanácskozó terme számára (ma a megyeházabeli kék terem) Erzsébet királyné egész alakos képét kívánja megfestetni, hogy azt az ezredéves ünnepre a Gyárfás Jenő festette Ferenc József-portré mellett helyezzék el. Adakozási ív indítását javasolja 1899. február 1-jéig, hogy a képet Szent Erzsébet napján le is leplezhessék. A szükséges összeg begyűjtésére a város nőbizottságát kéri fel. Nem tudni, mi okból, a tervet mellőzik. 1902-ben az üléstermet felújítják, belső díszítését Bulhardt János brassói festőművész végzi 1904-ben. Gödri Ferenc festőművész, a nagynevű polgármester fia szerint ebben az évben kerül az ülésterem keleti falára Ferenc József arcképe mellé Erzsébet királyné Gyárfás Jenő által megfestett portréja, eltakarva a két középső ablakot. Gödri Ferenc szerint (lásd a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára 1929-ben megjelent kötetben) a királyné képén „Erzsébet finoman megfestett arca, nemes lelke, királynői termete jut kifejezésre”. Az első világháború után a festmények a Székely Nemzeti Múzeumban leltek otthonra, azonban 1945 márciusában, a második világégés végén, félve a közeledő fronttól, az intézmény legértékesebb darabjait Magyarországra szállították, ahol március 29-én Zalaegerszeg állomásán bombatámadás áldozataivá váltak.
