Kénytelen vagyok a Háromszékben 2014. február 14-én Fizetnek, de visszakérik a pénzt címmel megjelent írásban Tamás Sándor megyei elnök adománykérő nyilatkozatára válaszolni (a megyei tanács elnöke az önkormányzat csütörtöki ülésén beszélt a Fogolyán Kristóf örököse, Szotyori Nagy Áron által megnyert perről és a megítélt 600 ezer eurós kártérítésről, arra kérve őt, a pénzt adományozza a megyei kórháznak – szerk. megj.).
Mindenekelőtt felmerült bennem: az elnök ezt komolyan is gondolja, vagy csak blöfföl? Netán a megye lakosságát akarja ezzel ellenem hangolni, finom csúsztatással? Ugyanis a szóban forgó kártérítés összege a következőkből tevődik össze: a megyei tanács része 210 936 euró, a gyermekjogvédelemé 130 284 euró, a mezőgazdasági igazgatóságé 30 129 euró, a prefektúra része 28 776 euró. Mindez kb. 450 ezer eurónak felel meg, erre jön a többéves kamat, amit a bukaresti legfelső bíróság egy magyar felperesnek megítélt, és így lesz az összeg kb. 600 ezer euró. S ez a kártérítés csak három évre vonatkozik! A többi tizenöt év – amíg jogtalanul használták az ingatlant – megy adományba, a nagy, közös feneketlen zsákba.
A fentiekből jól látszik, hogy a megyei elnök profi politikusként ellenem próbálja hangolni Sepsiszentgyörgy és a megye lakóit. Ugyanis a megyei tanácsnak a teljes összeg egyharmadát kell állnia. Az összeg többi része más intézményektől és a kamatokból jön össze. Ezek szerint a megyei elnök még a prefektúráért is kezességet vállal, amellyel látszólag folyamatosan háborúzik. S ezt a kezességvállalást velem akarja megfizettetni. Sőt, rajtam akarja leverni a többéves pereskedés kamatait is, ami szintén az ő hibájuk. Ahelyett, hogy a törvény megjelenésekor azonnal visszaadták volna a jogosan visszajáró ingatlanokat, inkább pereskedtek.
Jogosan merül fel nem csak bennem, hogy a megyei tanács RMDSZ-es elnöke kinek az érdekeit képviseli. Mert a 803 visszaigénylési kérelemből alig 57-et sikerült természetben visszaszolgáltatni. És hogy – Tamás Sándor elnök szavait idézem – „a nagy tiszteletnek és tekintélynek örvendő dr. Fogolyán Kristóf” örökségéből a hatályos törvények szerint az RMDSZ-vezetésű bizottságok semmit nem szolgáltattak vissza pereskedés nélkül.
Szeretném emlékeztetni: 2011 október elsején megjelent a Háromszékben, hogy a Dr. Fogolyán Kristóf-kórház pályázatot nyert, „a központi fejlesztési régió legnagyobb értékű, 87 millió lejes pályázatát”, mely a kórház korszerűsítésére, befejezésére és orvosi felszerelés beszerzésére elegendő. És a cikk szerint ez teszi lehetővé, hogy két éven belül befejezik a munkálatokat. Ezt állította Tamás Sándor, Klárik László megyemenedzser és András-Nagy Róbert, a kórház menedzsere is. Azóta eltelt több mint két év, és még mindig tőlem követelnek adományokat? Hova tűnt a pénz?
Megjegyzem, az a kórház viseli Fogolyán Kristóf nevét, melyet ő építtetett Kós Károly tervei alapján, és amelyben 45 éven keresztül igazgató-főorvosként dolgozott. A kórházon levő emléktáblát pedig saját költségemen magam állíttattam, az avatóünnepséget én szerveztem.
Ezek után hova is adományozzak én? Melyik lyukas zsákba kerülne az adományom?
Szotyori Nagy Áron
