A sepsiszentgyörgyi Hősök temetőjében levő emlékmű felújítása során fakadt civil felháborodás tömören a következőképpen összegezhető: az obeliszkre miért nem került vissza a Horthy István-emlékfelirat, Magyarország koronás címere, A HAZÁÉRT felirat, és az újonnan bevésett szöveg miért kétnyelvű, s nem csupán magyar? Az is elhangzott, ilyen felújításból nem kérünk, akkor már inkább maradjon úgy, ahogyan volt.
A csillogóra csiszolt kőlapokkal borított oszlop nekem sem tetszik. Nem patinás, ahogyan egy első világháborús emlékműtől „elvárható” lenne. De a nagy felháborodással nem értek egyet. Emlékműrombolásról, -gyalázásról esik szó. Felújítás előtt viharvert oszlop kinézetét mutatta: sarkai letöredezve, a két oldalába bevésett nevek kopottak, egyik-másik olvashatatlan, az obeliszk csúcsán a Horthy István neve még olvasható, de a többi szót, ha nagyon megerőltette magát az ember, esetleg kisilabizálhatta. Alatta kidudorodás. A második világháborút követően Magyarország összetört címerének maradványait takarták el habarccsal. Lennebb A HAZÁÉRT felirat, a legalsó tömbön hegyével lefelé mutató kard az 1914-es és 1918-as évszámoktól közrevéve. Így nézett ki felújítás előtt.
Az emlékezet régibb időkig nyúlik vissza. Ott virított díszhelyen Magyarország címere. Az obeliszken feltüntették a sepsiszentgyörgyi hősök nevét és rendfokozatát. És még Horthy Istvánnak is emléket állít.
Mi is történt a huszadik század folyamán?
Az osztrák–magyar, német, olasz, orosz hadsereg Sepsiszentgyörgyön elsöprő többséggel az itt felállított hadi járványkórházban elhunytakat, mintegy tíz náció fiait temették az 1917-ben kialakított hősi temetőbe, az ún. német emlékmű köré, még 1918-ban is. Impériumváltás után a román hatalom sír- és temetőgyalázást követett el, kiásta a németes rendben elhantolt tetemek maradványait, és ötven méterrel arrébb újabb hősi temetőt alakított ki. A csontok nagy részét összekavarva közös tömegsírba hányták, s föléje emelték az emlékművet, több mint kilencven százalékban román költségen. Pénzhiány miatt csupaszon hagyták az obeliszket, nem helyezték el minden oldalára a Román Királyság középcímerét vagy a kegyeleti jelképeket bronzból, mint ahogyan tervezték. Tehát az 1931-ben felavatott emlékmű eredeti állapotában jeltelen volt. A körülötte levő egyéni sírok fölé kereszteket helyeztek, s azokra egy, esetenként két nevet véstek. Aztán jött az ún. kicsi magyar világ, s az új hatalom finoman fogalmazva kisajátította, magyarította az obeliszket, de beszélhetnénk akár emlékműgyalázásról is. 1942-ben ráhelyezték a Magyar Királyság kiscímerét, alája bevésték A HAZÁÉRT feliratot, még alább az első világháború kezdetének és végének évszámát, közéjük a magyar szempontból vesztes háborút jelképező, lefelé mutató kardot. Aztán az obeliszk nyugati oldalába bevésték a hősök erőszakosan magyarosított nevét. 1942. augusztus 20-án Horthy Miklós kormányzó legidősebb fia, a februárban számára létrehozott kormányzó-helyettesi tisztség betöltője, aki tartalékos vadászpilótaként a keleti frontra ment, lezuhant. A „kiskormányzóról” Magyarország-szerte megemlékeztek. Az az évi XX. törvénycikk kimondja, „a most vívott háború hőseinek emlékére bárhol az országban emelendő emlékművön Horthy István nevének méltó megörökítéséről is gondoskodás legyen”. Sepsiszentgyörgyön ötletesen oldották meg a dolgot, az első világháborús hősi emlékmű felső részébe bevésték: VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY ISTVÁN MAGYARORSZÁG KORMÁNYZÓHELYETTESE. 1943-ban a keleti oldalra felírták a sepsiszentgyörgyi, de máshol elesett hősök addig összegyűjtött nevét és rendfokozatát. Ezáltal „sepsiszentgyörgyiesítették” az emlékművet. A második világháborút követő újabb román rendszerben összetörték Magyarország címerét, maradványait, valamint a kormányzóhelyettes emlékfeliratát eltakarták. A rendszerváltás után a feliratot kiszabadították, de igen viharvert állapotban maradt.
Az önkormányzat tavaly az országos kegyeleti hivatal kötelező jóváhagyásával felújíttatta az emlékművet. A kivitelező összecserélt két táblát – ígérik, a mulasztást tavasszal kiigazítják –, de ez nem változtat a lényegen. Elemezzük a civil követeléseket. A HAZÁÉRT felirat nagyon vitatható. Az obeliszk alatt nagyrészt idegenek maradványai porladnak. Akkor kinek a hazájáért szólna a felirat? A Magyar Királyság kiscímere összetettebb kérdés. Minden bizonnyal lélekben sokakat melegítene, ha ott virítana. A realitás talaján maradva ennek minimális az esélye. Ha az obeliszk felújítása előtti állapotát nézzük, akkor már nem volt rajta. Ha az eredeti, 1931-es emlékművet, akkor még nem volt rajta, nem is lehetett. A címert önkényesen helyezték rá 1942-ben, amikor magyarították az obeliszket. Továbbá Horthy Istvánnak mi köze volt Sepsiszentgyörgyhöz, Háromszékhez, a Székelyföldhöz, akár Erdélyhez? Különben a rendelet a második világháborús emlékműveken való megörökítését célozta. S ne feledjük, az oszlop eredeti állapotában csupasz volt. Szotyori Nagy Áron, a Magyar Királyi Hadimúzeum igazgatója 1941-ben javasolta a „román emlékmű” lebontását, de az, szerencsére, nem történt meg.
Az emlékezet csak a kicsi magyar világig nyúlik vissza, úgy tudja, hogy az obeliszken A HAZÁÉRT-, továbbá Horthy-felirat, Magyarország címere volt, no meg hogy az a sepsiszentgyörgyiek első világháborús emlékműve. Csakhogy ez nem az az emlékmű, amely az emlékezetben él!
Mi a baj azzal, hogy két nyelven jelenik meg a mostani felirat? Nem csoda, hogy a Székelyföldön élő románok hallani sem akarnak a székely autonómiáról: félnek attól, ha már az is a többségiek háborgását okozza, hogy nem csak magyarul írták fel, kiknek állít emléket az oszlop: nyugati oldalán az első világháború idején itt elhunyt, idegen katonáknak, keleti felén a máshol elesett sepsiszentgyörgyi hősöknek. Valójában legalább négy nyelven kellett volna kiírni! Németül, ami az akkori osztrák–magyar és német hadsereg hivatalos nyelve volt, továbbá angolul is, a mára leginkább elterjedt nemzetközi érintkezési nyelven.
Akadnak – lásd Gerhard Schröder volt német kancellár esetét –, akik őseik iránti tiszteletből felkeresik elődeik nyughelyét, s leróják kegyeletüket. Bárcsak békében nyughatnának a Sepsiszentgyörgyön elhantolt, családjuktól elszakított, akaratukon kívül messze földről idevezényelt idegenek porai...
