Nem illik ilyesmit mondani, de mintha megbolondult volna az alkotmánybíróság nyolc tagja, amikor a normakontrollra küldött alkotmánymódosítási javaslat 85 cikkelyéről kijelentette, hogy újra kell azokat fogalmazni, 26-ot meg egyenesen törölni kell, mert úgymond sérti az alkotmány 152. cikkelyét, mely előírja, hogy a módosítások során a parlament nem változtathatja meg Románia hivatalos nyelvét és egységes, független, oszthatatlan nemzetállamként való meghatározását. A bolond is látja, döntésük politikai célokat szolgál, s nem mellékesen a magyar kisebbség megrekcumozását.
Az RMDSZ javaslatai közül a parlamenti különbizottság elutasította a kisebbségi nyelvek regionális nyelvként való elismerését, ám a szövegező testület megszavazta és beépítette az alkotmánymódosító tervezetbe, hogy a nemzeti kisebbségek szabadon használhatják etnikai, nyelvi és vallásos identitásukkal kapcsolatos nemzeti jelképeiket, hogy képviselőik saját döntéshozó és végrehajtó szerveket hozhatnak létre identitásuk megőrzése érdekében, és alrégiók alakíthatók a majdani közigazgatási régiókon belül.
Az alkotmánybíróság ellenben az alaptörvény 152. cikkelyére hivatkozva sutba vágta például a közigazgatási alegységek létrehozását, holott a régiósítás (ezen belül az alrégiók megalakítása) semmiképp nem befolyásolja az állam egységes, sérthetetlen voltát, csupán a feladatok s velük együtt a források átadását jelenti, azaz a centralizált állam lebontását. És egyenesen nevetséges, hogy elvetik a kisebbségek nemzeti szimbólumainak használatát, mintha például a mi székely zászlónk bármit is árthatna a román államnak. Az, hogy törlésre javasolták azt a módosítást, amely nemzetalkotó tényezőként ismerné el a kisebbségeket, kisebb gond, így nem is igaz, de elutasítani, hogy a központi és helyi hatóságoknak konzultálniuk kell a kisebbségi szervezetekkel, mielőtt rájuk vonatkozó döntéseket hoznának, teljességgel antidemokratikus. Ráadásul az alkotmány első cikkelyére hivatkozva – mintha az alaptörvénynek ama egyetlen cikkelye létezne – azt is megtiltották, hogy e témákról külön törvények rendelkezzenek. Mi ez, ha nem alkotmánybírósági diktatúra?
Kiderült: az RMDSZ türelemre, kis lépésekre, óvatos, udvarias tárgyalásokra alapozott politikája teljesen eredménytelen. Fölösleges tehát tovább óvatoskodnia, kirekesztősdit, kiátkozósdit játszania, az igazság egyetlen birtokosának szerepében tetszelegnie. Ha valóban nyomot kíván hagyni életünkben és főképp jövőnkben, nyitnia kellene vélt ellenségei felé, s főképp élnie a közösség által sugallt, radikálisabb eszközökkel. A tiltakozás, a jogkövetelés látványos és a magyar tömegeket megmozgató politikáját kell felvállalnia.
