Petíció petíció hátán – manapság szinte egymást érik a civil kezdeményezésű aláírásgyűjtő akciók, amelyek a felsőbb vezetők döntéseit bírálják. Ezúttal a legaktuálisabbról lesz szó: a napokban nyújtotta be a Vitézi Rend és a Civilek Háromszékért Szövetség azt az ezerkétszáz aláírással ellátott petíciót, amely a világháborús emlékmű restaurálását bírálta.
A civilek állítása szerint magyarellenes tettnek minősíthető a végeredmény, amelyről meg lehet állapítani, hogy nem csak apró részleteiben különbözik a legutolsó változattól. Az obeliszk fontos kegyeleti hely a sepsiszentgyörgyieknek. Itt szokás megemlékezni a hősökről, akik a világháború alatt földünk védelmében elestek. Az emlékhely most is megvan – csak épp nem igazán látszik rajta, hogy az a magyaroké. Eltűntek a címerek, A Hazáért felirat, sőt, még néhány név is megváltozott.
Változnak az idők és az emlékhelyek is. Ezt el kell fogadni, mondhatnánk, de meg lehet ezt tenni? Vagy emiatt is szót kell emelni? Nem volna jelenleg fontosabb dolga közösségünknek, mint az, hogy pontosan mit ír az obeliszken? Az én véleményem, hogy szeretném visszakapni a feliratot és a címert meg minden egyebet, amitől magyar lesz az az obeliszk. Szüksége van tehát kis igazításra, mert így csak egy emlékmű a mi emlékművünk helyén. Ez így már nem a miénk. Ez már nem magyar, pedig magyar földön, magyar földet védő és elesett hősöknek állít emléket – és az is magyar, aki virágot helyez az emlékműre, esetleg meggyújt egy gyertyát. Remélem, lesz majd, aki segít az identitását vesztett emlékművön, hogy újra a miénknek érezhessük, és méltó legyen hőseink emlékének megőrzésére.
Kondor Ádám