Bizonyára mindenkinek volt már olyan tapasztalata, amikor annyira belemerült egy tevékenységbe, hogy minden más eltörpült mellette, az időérzéke megszűnt, és a tevékenységet önmagáért folytatta, nem valamilyen külső jutalomért.
És bizonyára ezt az élményt a munkánk végzése, a hobbink gyakorlása vagy más aktív tevékenység közben tapasztaltuk, és nem otthon a tévé képernyőjét bámulva. Ha volt ilyen élményünk, akkor megtapasztaltuk az ún. áramlatot (angolul flow-élményt), ahogyan elsőként Csíkszentmihályi Mihály magyar származású, Amerikában élő pszichológus nevezte a jelenséget.
Csíkszentmihályit az elmúlt harminc évben az foglalkoztatta, milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy az ember élvezze azt, amit cselekszik. A hétköznapi tapasztalatot megerősítették széles körű kutatásai, miszerint az élet legérdemesebb pillanatai akkor történnek velünk, amikor nehezen elérhető célt tűzünk ki magunk elé, és amikor minden képességünket be kell vetnünk az elérésükért. „Ritkán van az, amikor az ember mély élvezetet talál passzívan, fogyasztóként viselkedve. Viszont vannak alkalmak, amikor az ember teljesen elmélyül valamiben – sziklát mászva, sakkozva, énekelve vagy barátokkal beszélgetve –, amikor úgy tűnik, hogy a boldogság tényleg elérhető.” (Csíkszentmihályi, 2001) Az áramlat-élmény megnevezés azt tükrözi, ahogyan a kutatásokban megkérdezett személyek ezeket a tapasztalataikat leírják: spontán, erőfeszítések nélküli mozgás, mint egy folyó áramlása.
Csíkszentmihályi azonosította a áramlat-élmény néhány feltételét, illetve jellemzőjét. Először is rendelkezzünk világos célokkal, hogy tudjuk, mit akarunk elérni, és ezek elérése mérhető legyen, kapjunk visszajelzést lépésről lépésre, hogy közelebb jutottunk-e a célunkhoz. A legfontosabb, hogy a feladat optimális kihívást tartalmazzon, amely éppen teljesíthető a meglévő képességeinkkel. Ha a képességekhez mérve a kihívás mértéke alacsony (pl. tévénézés), unalmat tapasztalunk. Ha viszont a feladat nehézsége meghaladja képességeinket, szorongáshoz és idegességhez vezet.
Fontos továbbá a tudat erős összpontosulása a tevékenységre és az öntudat fokozatos megszűnése: nem önmagunkra gondolunk, hanem feloldódunk az adott tevékenységben, legyen szó munkáról, sportról, zenéről, játékról stb. Ez az elmerülés az időérzék elvesztéséhez vezethet.
További jellemző a helyzet fölötti kontroll lehetősége (a szalagmunkával ellentétben), végül, de nem utolsósorban a tevékenység önmagában hordozza jutalmát, nem külső jutalomért végezzük (pl. a matekfeladat megoldása is nyújthat áramlat-élményt, ha nem a jó jegy a hajtóerő, hanem a feladatmegoldás folyamata). Csíkszentmihályi szerint bizonyos szakmák hajlamosíthatnak az áramlat-élményre, például művészek, sportolók gyakran tapasztalják a munkájuk során. Továbbá bizonyos személyiségjegyekkel rendelkező emberek – mint a kíváncsiság, a kitartás, egocentrikusság hiánya – szintén könnyebben és gyakrabban átélhetik. De szakmától függetlenül mindenkinek lehetősége van átélni, ha a figyelem fókusza a külső jutalomról – pl. siker elérése, anyagi juttatások – áttevődik magára a tevékenységre. Ilyenformán bármilyen tevékenység, amit önmagáért végzünk, a takarítástól a szoftverfejlesztésig áramlat-élménnyé válhat.
ELEKES SZENDE pszichológus
