Bakk-Vitális Mária Kinga, a kézdivásárhelyi New Fashion Rt. és Zarah Moden Kft. vezérigazgatója meghívására február 19-én elkísérhettük a két nadrággyár küldöttségét az általuk és Wilhelm Wegener németországi vállalkozó Pro Sanitate Alapítványa által folyamatosan támogatott kászonimpéri Szent Katalin Otthonba. A hét vendég édességekkel, valamint tisztító- és tisztálkodószer-csomaggal lepte meg a gyermekotthon lakóit.
A Balási-kúria története
Kászonimpér a legrégebbi kászoni település, a Kászon-patak mellett, Feltíz és Altíz folytatásában terül el Jakabfalva irányában. A főút a falu szélén halad át. A település legimpozánsabb és legszebb épülete a Balási-kúria, melyben 2011 októberétől a tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központ kihelyezett intézményeként a Szent Katalin Otthon működik. Balási S. József (1778–1855) csíkszéki főkirálybíró (1842–1848 között) egykori háza Hargita megye hivatalos műemlékjegyzékében műemlék épületként szerepel. Az udvarház újbarokk stílusban épült, 1833-ban bécsi mesterek irányításával kászoni szakemberek építették. Az udvarház a pincétől a padlásig szimmetrikus beosztású. Külső falai gazdagon díszítettek. Árkádos belső folyosóval rendelkezik, a termek mennyezete boltozatos, kivéve a felső emelet helyiségeit. Az építtető – annak ellenére, hogy hű kötelékek fűzték Bécshez – az 1848-as szabadságharc idején a magyar forradalom ügyét támogatta, ezért mellőzte a kamarilla. A temetőben sírfeliratán olvasható: „Ötven éveken át szolgálta hazáját.” Egyik fia, Lajos (1825–1898), aki szintén részt vett a forradalomban, annak bukása után ide vonult vissza, s itt élt haláláig. A főkirálybíró dédunokája, Balási József állatorvos (született 1915-ben) külföldön élt, 2004 januárjában hunyt el. Mintha érezte volna, hogy élete végéhez közeledik, „hazajött meghalni” – így mondják –, az altízi temetőbe kísérték utolsó útjára. Nem lévén utódja, a kúriát és a hozzá tartozó birtokot halála előtt a gyulafehérvári római katolikus érsekségre hagyományozta. A rendszerváltás előtt a téesz használta, majd a kilencvenes évek elején rövid ideig a Kászoni Tájmúzeum működött falai között. A lerobbant állapotú épületet Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke kapta használatba az érsekségtől bentlakó gyermekotthon létesítésére. A kúria felújítása egy csíkszeredai cégnek köszönhető, az ingatlant eredeti szépségében állították vissza. Műemlék épületről lévén szó, kizárólag meszes vakolatot vihettek fel a falakra. Ugyanakkor kicserélték az összes nyílászárót, és központi fűtést is kialakítottak. Az alagsorban kapott helyet a konyha és az ebédlő, a földszinten a hálók, a vendégszoba, a tanulóterem és a társalgó, az emeleten négy hálószoba és a társalgó. A Szent Katalin Otthon avatóünnepsége 2011. december 18-án Tamás József püspök és Böjte Csaba ferences szerzetes jelenlétében zajlott, amikor az új otthon püspöki áldásban is részesült.
Három nevelő, huszonnyolc gondozott
Az otthon beindításakor Kedves Szabolcs és Részeg Erika nevelő a tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központtól kérte áthelyezését Kászonaltízbe. Jelenleg három nevelő huszonnyolc gyermekről gondoskodik, a legkisebb hároméves, a legnagyobb pedig tizenhat, és nyolcadik osztályos. Nyolcadik után a gondozottak a csíksomlyói otthonba kerülnek. Az óvodáskorúak a faluban lévő óvodát, a kisiskolások a helyi iskolát látogatják. Az otthonhoz veteményes- és virágoskert is tartozik, ahol a gondozottak a nevelőkkel közösen dolgoznak. A gazdasági udvaron hetven majorságot, lovat, sertéseket és juhokat is tartanak. Ottjártunkkor már két bárány született. Az V–VIII. osztályosok Kászonújfaluban a Tuzson János-iskolát látogatják. A Pro Sanitate Alapítványnak köszönhetően az alagsorba tavaly télen új konyha- és ebédlőbútor került, gyermeknapot és ikavári kreatív tábort is szerveztek a gyermekeknek, ugyanakkor az alapítvány élelmiszer-ellátásukról is folyamatosan gondoskodik.
A nevelők és az otthon lakói minden alkalommal szeretettel fogadják a kézdivásárhelyi ruhagyárakból érkező vendégeket. Kedves Szabolcs nevelő, aki hetedik éve dolgozik a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál, elmondta: az otthon tizenkét gyermekkel indult, akik a tusnádfürdői központtól kerültek ide, s a létszám mára huszonnyolcra növekedett. Háromszékről, Sepsibükszádról, Hilibből és Kommandóról kerültek hozzájuk bentlakók. Próbálnak önellátóak lenni, de mindig jól jön a segítség – hangsúlyozta a nevelő, aki a kúria történetéről is beszélt. Elmondta: a faluban hallott történet szerint a királybíró a jelenlegi kúria mögötti telken egy kis vityillóban lakott, amiért a többi nemes kikacagta, és arra biztatták, építtessen magának egy rangjához illő, rendes házat. Így épült fel a kúria, amit olasz mérnökök tervei alapján kászoni mesteremberek emeltek. A nevelő azt is elmesélte, hogy a kézdivásárhelyiek első alkalommal egy évvel ezelőtt látogatták meg az otthont, és azóta szoros, baráti kapcsolatot ápolnak, jelentős segítséget nyújtanak nekik, mindig megkérdezik, hogy mire van a leginkább szükségük.
Szeretetre van szükségük
Fónyad Mónikát, a New Fashion Rt. munkatársát, a kapcsolat egyik mozgatóját is megkérdeztük: milyen érzés havonta idejárni és segíteni az otthont?
– Csodálatos érzés, amit nem tudok megmagyarázni. Eltelik egy-két hét, és érzem, hogy muszáj jönnöm. Segítséget igényelnek a gyerekek, nem is annyira anyagi támogatást, úgy érzem, inkább szeretetre van szükségük. Milyen gyakran jövünk? Ahogyan ők igénylik. Van, hogy hetente, máskor akár heti két alkalommal is, de előfordul az is, hogy csak két-három hetente jutunk el. Ha szereplésre készülnek, többször segítünk. A lányok megtanultak varrni, a ruháikat javítjuk, a takarításban, de a tanulásban is segítünk. Ha nem kérik, akkor is szoktunk jönni két-három hetente. Egy alkalommal, 2013. augusztus 15-én az otthon egyik fő támogatója, Wilhelm Wegener úr is elkísért bennünket, és Bakk-Vitális Mária Kinga vezérigazgató is szívügyének tekinti az otthon támogatását.
