Három évig tartott az érdekházasság a szocdemek és a liberálisok között – magunk közt szólva ez is csoda, hisz amolyan természetellenes frigy volt –, s a céljuk – mellyel a szavazatok hatvan százalékát megszerezték: Traian Băsescu államelnök eltávolítása – azóta hamvába fulladt.
Ráadásul igazán jelentős törvényeket sem sikerült alkotniuk, mind régiósítási terveik, mind az alkotmánymódosításuk könnyűnek találtatott a megmérettetésnél. Különösebb megrázkódtatást tehát nem okozott válásuk, mely bizonyára az eljövendő elnökválasztás miatt következett be, elvégre két dudás nem férhet meg egy csárdában. Igaz, közben sikerült Traian Băsescut megerősíteniük, ismét a bölcs országvezető szerepében tetszeleghet, s naponta elmondhatja, hogy két éretlen, ostoba, felelőtlen, hazug ember válságba sodorta az országot. A baj mégis az, hogy időközben kiderült, a Dâmboviţa-parti politizálás folytatja százvalahány éves hagyományát, lépéseiket nem elvek irányítják, hanem a pucér magánérdek. A pártok egyszerű szavazógépezetekké degradálódtak, az élükre felkapaszkodott vezetők kézben tartják, manipulálják embereiket, s akik átlátnak a szitán – mint például Călin Popescu Tăriceanu volt miniszterelnök és liberális pártvezér –, arra kényszerülnek, hogy kilépjenek a pártból.
A dolog pikantériája mégiscsak az, hogy ebben a zavaros helyzetben az elfeledett, agyonhallgatott RMDSZ-nek feljött a csillaga, és amolyan bálkisasszonnyá avatták ebben a bolondokházában szervezett bálban. Be akarják venni a kormányba, mert Bukarestben úgy hírlik, hogy a magyarok, ha valakivel összeállnak, tiszta házat, jó konyhát vezetnek, s hűségesek mindhalálig. Igaz, a halál gyakran igen gyorsan bekövetkezhet. De Victor Pontának most épp megbízható szövetségesre van szüksége, így a ládafiából előkotorták azt a 2012-ben kötött házassági szerződést, mely lejárt ugyan, mert anno nem tartották be, de jó alapként szolgál egy újabb megkötésére.
Hogy ehhez a magyar közösség mit szól, s hogy szombaton az SZKT-ban akad-e férfi vagy hölgy, aki lebeszélje Kelemen Hunorékat e kétes értékű újabb szövetségről, előre megjósolni nem lehet, de visszatetsző, hogy a jelek szerint egy-két miniszteri székért, esetleg egy méla szerepre kárhoztatott miniszterelnök-helyettesi posztért készek ismét sutba vágni az autonómiaprogramot, melyet ugyan még senki sem látott, csak hallottuk, hogy nagy taktikázás közepette serényen dolgoznak rajta.
Ha valóban amolyan kapós menyecskékké váltak újabban Bukarestben a magyar szövetség korifeusai, ha Pontáék nászra készek, kellessék még kissé magukat, s legalább olyan házassági szerződést kössenek, melynek nemcsak néhány, hanem sok magyar ember hasznát látja.
