Bő két órán keresztül beszélgettünk olvasóinkkal szerda este a nagybaconi kultúrházban, ahová az Őszi Csokor dalkör és a nyugdíjasklub hívta meg lapunk képviselőit. Szó esett a lapkészítésről, -terjesztésről – de terítékre kerültek szűkebb és tágabb értelemben vett közösségünk mindennapjai is.
Szerkesztőségünk tagjait Incze Géza köszöntötte, majd Farcádi Botond főszerkesztő és Ferencz Csaba gazdasági ügyvezető felszólalása után Kádár Gyula történész valóságos sűrített történelemórát tartott, bemutatva egy-egy időszakot Székelyföld múltjából, érintve a szimbólumaink ellen folyó politikai hadjáratot. Szomorúan állapította meg, hogy az elmúlt huszonöt esztendőben negyven százalékkal csökkent a magyarság száma Erdélyben, de úgy vélte, az elkövetkező hat esztendőben megállítható lesz ez a tendencia, amennyiben sikerül önrendelkezési jogunknak érvényt szerezni. Kisgyörgy Zoltán gratulált az általános iskola vezetőségének, amiért idéntől a tanintézet felvette a falu neves szülöttje, Konsza Samu nevét, majd a névadó tanárról osztott meg történetet. Váry O. Péter a Gábor Áron-emlékévhez köthető eseményeket vetítette előre, de az olvasók figyelmébe ajánlotta néhai főmunkatársunk, Sylvester Lajos számos nagybaconi írását is tartalmazó, Ablak Erdővidékre című kötetét.
A nagybaconiak részéről előbb Mihály Árpád szólalt fel, örömmel nyugtázva, hogy terjesztőhálózatunkat bővítettük, így már kilenc óra előtt kezébe veheti a friss lapot, majd arra kért, rendszeresen közöljünk keresztrejtvényt. Szilágyi-Bartha Gábor agrármérnök felajánlással érkezett: látván a nyugdíjasok közösségformáló kitartó munkáját, 50 lejt ajánlott fel – többeket is bátorított, cselekedjenek hasonlóképp –, hogy klubjuk számára könyveket vásárolhassanak. Máthé Hajnal arról biztosított: amíg írott sajtó létezik, számíthatunk előfizetésére, mert bár az internetes tartalmat is „tapogatja”, de számára az igazi a kézbe vehető. Szóba került még, hogy vajon miként látják történelemírásuk hiányosságait a románok. Kádár Gyula és Farkas Réka szerint a történészek új nemzedéke igenis, hajlandó szembenézni az elmúlt közel százötven esztendőben tudatosan végzett történelemhamisítással, ám időbe telik, amíg szóhoz juthatnak, s befolyásolhatják a tankönyvek írását.