Mindenki azt zengi, hogy ez a nagy pártszövetség, ami éppen most dőlt össze, semmire sem volt képes, mióta hatalomra került. Ez nem igaz, mert ők az elejétől fogva szorgalmasan dolgoztak.
Kezdetben nagy fákba vágták fejszéiket. Először is az elnök, Traian Băsescu alatt vágták, de a népszavazással nem sikerült lerángatni a cotroceni-i uborkafáról. Aztán egymás alatt kezdték vágni. Ezt sokan nem értették, pedig a magyarázat egyszerű. Mivel az erdőket már mind kivágták, nekik egyéb vágnivalójuk nem marad. A barátság és a koalíció végén, kedden a miniszterelnök majdnem könnyekre fakadt, amikor a barátját még egy utolsó kétségbeesett szózattal a hatalomban akarta marasztani. De nem és nem! Antonescuék úgy érezték, hogy vissza kell adniuk a babarongyot, a miniszteri tárcákat és egyéb minisztériumi játékokat. Elnökünk viszont úgy tartotta felelőtlenek választóikkal szemben, mert e tettükkel figyelmen kívül hagyták Románia érdekeit, épp most, amikor a szomszédban, Ukrajnában válság van és ég a ház.
A választók már minden pártra szavaztak a szebb jövő reményében – potyára. A pártok mindegyike kormányzott már a pártok mindenikével. Ilyen nagyarányú győzelmet, mint a most kimúlt pártszövetség, más egy sem aratott. Ezek után sikeresen nem privatizálták az Oltchimet, a vasúti szállítást. Nem tudták megvalósítani az alkotmánymódosítást sem. Igaztalan az a vád, hogy nekünk csupa rosszat tettek: lám, az általunk nem óhajtott régiósítást sem valósították meg. Most a sok sikeres, megvalósított kudarc után ismét tárgyalnak az RMDSZ-szel a kormányba lépésről. És akkor majd jó lesz nekünk is, nemcsak az országnak.
Lelki szemeim előtt látom: újra elkezdik az észak-erdélyi autópálya építését, hogy a székelyföldi megyei utakról már ne is beszéljünk. Sok pénzt kapunk újabb beruházásokra. Magyar prefektusok lesznek a Székelyföldön, és mivel kirúgják a liberálisokat, csupa magyar köztisztviselő árasztja el Romániát. Ezek aztán a székely zászlók, magyar feliratok és mint regionális nyelvnek, a magyarnak használatát is kötelezővé teszik még a többségében románok által lakott megyékben is. Megoldódik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar fakultás gondja, ami az Ungureanu-kormány bukásának egyik oka volt. Megszavazzák a kisebbségi törvényt, amelyben újabb engedményeket tesznek nekünk. Dorin Floreának kiadják az ukázt, hogy engedélyezze a marosvásárhelyi felvonulást a székely szabadság napján. Pontáék arra kérik majd az RMDSZ-t, fejezze már be az autonómiatervezet tervezgetését, hogy tudják már megszavazni a parlamentben. Kelemen Hunor felkéri Pontát, hogy a régi egyesség szellemében (amit nem akartak betartani Antonescuékkal) a közös szövetségnek, a PSDRMDSZ-nek legyen magyar elnökjelöltje. Közben Tőkés László fontos gesztust tesz az RMDSZ irányába, hogy annak európai parlamenti képviselője legyen, és ezért nem indul sem mint egyéni jelölt, sem piciny pártja, sem a Fidesz színeiben. Viszonzásképp az RMDSZ hálából javasolni fogja, hogy induljon elnökjelöltnek Romániában. És ha a helyi bárók és szociáldemokrata korifeusok mondják, akkor a munténiaiak és a moldvaiak rá is fognak szavazni.
Ha ezen óhajainkat meghallja Băsescu, előveszi a Pontával kötött együttdolgozási paktumot, és tanácsolja majd, hogy vegyék be a kormányba inkább a bukott demokrata-liberálisokat, Bulldog Blagával az élen. De azt is kérheti, hogy szövetkezzenek az ő saját, új Népi Mozgalom Pártjával, Elena Udrea vezetésével.
Mert nálunk minden lehetséges. Sőt, még az ellenkezője is.
