Baróttal kapcsolatban amúgy is zűrzavarokról olvasunk, hallunk. Amellett, hogy két vízszolgáltató egymással csatázik, úgy tűnik, a helyi tanács olyannyira kettészakadt, hogy legfőbb foglalatosságuk egymásnak keresztbe tenni. Hallatlan, hogy a testület majdnem fele nem jelenik meg az önkormányzati ülésen. Mandátuma elején minden választott tisztségviselő esküt tesz, melyben vállalja, hogy a közösség érdekében cselekszik. Nos, innen a távolból nem azt látni, hogy Barót egyes választottjai eszerint tevékenykednének. A távolmaradás, a betartás nem megoldás. Ha valaki valamivel nem ért egyet, fejtse ki a döntéshozó testületben. És jó lenne, ha a választott képviselők lelkiismeretükre hallgatva szavaznának, s nem úgy, ahogy egyik vagy másik párt megköveteli. Némelyeknek nincs lelkiismeret-furdalásuk, nyugodtan tudnak aludni? Felveszik a tanácstagi juttatást, s aztán ezzel befejeződött a tevékenységük...

Egyes közigazgatási egységek azon siránkoznak, hogy kimaradtak A borvíz útja programból. Barót, amelynek tálcán kínálják a lehetőséget, nem akar bekerülni. Nem erőszak a disznótor, de elemezni kell, miért éri meg, vagy miért nem. A kívülálló csak azt látja, hogy a városnak nem kell az uniós pénz, nem akarja fejleszteni strandját, nem akar mezotermál vizes gyógyfürdőt, kezelőközpontot, esetleg élményfürdőt, s hozzá infrastruktúrát. Nehéz megérteni, hogy miért nem, de megtörténhet, hogy az ellenzőknek igazuk van. De miben áll az igazuk? Nem lehet tudni, mert egyes választott képviselők nem méltóztatnak elmenni a tanácsülésre, ahol kifejthetnék nézetüket.

Mintha nem a civilizált világban élnénk. Kívülről úgy fest az egész baróti cécó, mint valami törzsön belüli konfliktus. Valójában csak egyes fejekben zsibong a zűrzavar.