Egy nappal húshagyókedd előtt sokan a holnapi farsangtemetésre készülnek, sütnek, főznek, jelmezeket, maszkokat gyártanak, mulatságokat szerveznek, másokat pedig máris a böjt időszaka foglalkoztat.
Annyi biztos, a régiek számára ezek a napok a téli mulatozások sűrűjét jelentették, nem volt település, ahol fonóban, utcán, bálokban ne jelentek volna meg az alakoskodók, maszkosok, vagy ahová legalább a szomszéd faluból ne érkeztek volna jelmezesek, bábuégetők. Összeállításunkban Pozsony Ferenc néprajzkutató, akadémikus kutatásait használjuk fel, amelyek a megjelenés előtt álló, Háromszéki ünnepek című kötetében látnak majd napvilágot.
A fonóházak a legtöbb helyen csak az 1962-es kollektivizálásig maradtak fenn, addig ellenben a különböző játékoknak, párkereső mókázásoknak voltak helyszínei a farsangi időszakban. A lányok héjalt kukoricát, süteményeket, pálinkát kínáltak, és ilyenkor megjelentek a maszkurások, akiket néhol (például Magyarhermányban és Szárazajtán) batyukáknak neveztek. Erdővidéken kecskemaszkosok jártak a faluban, olykor a Rikán is átkeltek, és Oklánd környékén is köszöntötték a családokat. Ezeket a csoportokat bekéreztetők vezették, ők kopogtattak be a házakba és mondták a bekérezkedő rigmusokat. Több helyen a háziasszonyt és a leányát is megtáncoltatták.
Az utcai felvonulásokat általában a farsang utolsó napján szervezték, húshagyókedden vagy az ezt követő reggelen, hamvazószerdán, a lényeg a farsang lezárása volt. Helyenként változott, hogy esküvői, temetési, illetve szüreti menetet utánoznak. Lakodalmas menet jellege volt a felvonulásnak többek között Csernátonban, Bölönben, Gelencén, Ozsdolán, Torján. A temetést utánzó menetekben – mint például Uzonban, ahol az önkéntes tűzoltók szervezték a farsangbúcsúztatót – összekapcsoltak két taligát, feldíszítették gyászkocsihoz hasonlóan, amire deszkakoporsót is tettek humoros felirattal (Temessük a töltött káposztát), és négy legény vontatta. Kézdiszék több településén is a temetést utánozták, a fiatalok bekenték arcukat cipőkrémmel vagy korommal, és kifordították ruhájukat, úgy vonultak. Tréfás, pajzán siratók hangzottak el, majd elégették a bábut.
Szüreti mulatsághoz hasonló felvonulásokat jegyeztek fel többek között Bereckben, Gelencén, ahol székely ruhába öltözött lovasok vezették a menetet és a fiatalok táncoltak.
Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen már az ezernyolcszázas évek közepén, második felében tartottak karnevál jellegű farsangi mulatságokat, amelyeket különböző társadalmi csoportok, gazdakörök, nőegyletek, iparosok, polgári családok szerveztek. Ezeket leginkább jelmezes társas bálként lehet megnevezni, amelyekben polgári táncokat, csárdást, keringőt, polkát jártak.
Farsangban és főként farsang végén így vagy úgy mindenki mulatott, és bőségesen fogyasztott a „disznóságokból”, kolbászból, húsból, töltött káposztából, tárkonyos csirkéből, agyas levesből, a mézes pálinka mellé pedig a fánkból és kalácsból.
(Köszönet Pozsony Ferencnek a rendelkezésünkre bocsátott kéziratért)
Farsangi fánk
Hozzávalók: 3–4 dl tej, csipet só, 4 tojássárgája, 1 kanál zsír vagy sütőmargarin, 5 dkg porcukor, 2 dkg élesztő, 50 dkg liszt.
Elkészítés: A hozzávalókat összegyúrjuk, az így kapott lágy tésztát letakarva 50 percig kelesztjük, amíg közel kétszeresére növekszik. A tésztát kiborítjuk, finoman átgyúrjuk, másfél ujjnyi vastagra nyújtjuk. Fánkszaggatóval kiszaggatjuk, langyos helyen még 20 percet kelesztjük. Sütés előtt a tészta tetejét ujjunkkal kissé benyomjuk középen, forró olajba tesszük úgy, hogy a benyomott oldal kerüljön alulra. Fedő alatt, közepes tűzön sütjük, majd a másik oldalát fedő nélkül. Ha kisült, vaníliás porcukorba forgatjuk.
