Másik újdonság, hogy most nem volt letaglózandó bika, továbbá nemcsak medvebak, hanem nőstény medve is tiszteletét tette. De megmaradt a kecske, a gólya s a többi álarcos farsangoló, nagyok és főleg kicsik, akik a helybeli Folker együttes muzsikájára ropták a táncot. Az árkosi Bálinth Zoli ezúttal nem a bika szerepében jeleskedett, hanem kecskepásztorként bocsátotta áruba állatát, de hiába, túl sokat, kétezer lejt kért, s a jószág nem kelt el. Aztán következett a medvetánc, amit ezúttal párosban roptak, medvefiú és medvelány is lévén a páston. Mindez az Erzsébet parkban zajlott, miután szokás szerint a Míves Háztól idesereglett a hagyományőrzők népes csapata. Innen aztán a Vöröskereszt udvarába vonult a népség, csúfolták a telet igazából, el is kergették – igaz, nem is nagyon volt, amit –, s szokás szerint elégették a szalmabábut, ezúttal – közeli vidékek népszokásaihoz igazodva – fiú- és lánybabát egyaránt (képünk). Mindezt a boszorkányos varázsló, Benkő Éva vezényletére. S ha már ily jól sikerült a kergetés, guzsalyasék farsangi fánkkal kínálták az összesereglett sokaságot.