Számunkra kissé szokatlan módon, kérdések megválaszolásával, kérdések feltevésével tanított az ókori görög filozófus és iskolaalapító, Platón. Egy ligetben tanítványaival együtt sétálva, egy-egy kies helyen letelepedve válaszolt kérdéseikre; ha valamit ki akart igazítani vagy el akart mondani, akkor ő kérdezett, és a tanítványok feladata volt a megfelelő válasz megtalálása.
Platón – az ókori görög filozófusok gyakorlatának megfelelően – dialógust folytatott mind tanítványaival, mind vitapartnereivel! A kérdéssorozatok ívére épülő párbeszéd volt számára az ismeretátadás, a gondolkodni tanítás, a tisztázás eszköze. Így tanítottak és tanítanak ma is a keleti mesterek.
Milyen felismerésből ered az ógörög tanítók és keleti mesterek kérdezési technikája? Ennek megértéséhez vegyük szemügyre: hogyan tanul a kisgyermek, amikor már megtanult szavakat kimondani az anyanyelvén? Kérdez, kérdez és kérdez. És a felnőtt vagy válaszol a legmeglepőbb kérdésekre is („Apu, hogy megy be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába?”, „Anya, miből van az ember?” stb.), vagy válasz nélkül hagyja a gyermek „csacska” érdeklődését. Csak azt tudjuk igazán megérteni, megtanulni, csak az lesz igazán a mienk, ami érdeklődésünkre kapott válaszként érkezik hozzánk, illetve ami a tanító „segítő” kérdésére adott válaszként jut el hozzánk.
Lehet ma kérdésekre válaszolva, kérdezve tanítani?
Az én válaszom: igen. Diákjaim vezettek rá erre a felismerésre több mint ötven évvel ezelőtt. Tanári pályám legelső önálló órája úgy indult egy neves pesti gimnázium érettségiző osztályában, hogy az igazgató bemutatása és távozása után a diákok felültek a padok asztallapjára, háttal a katedrának, az újdonsült tanárnak. Kis híján elájultam. Erre nem lehetett felkészülni! Az igazgatóhelyettes segítségét kértem. Kicsit keményebb beavatkozása után csak annyi történt, hogy megfordultak. De hogyan kerülök én kapcsolatba velük? Átvillant az agyamon Platón módszere: felajánlottam az osztálynak, hogy bármit kérdezhetnek tőlem. Az osztály egy éven át kérdezett tőlem. Vizsgáztatott és érdeklődött. Az órákon feltett kérdéseikre együtt kerestünk válaszokat.
Elhatározásra és hozzávetőleg két évre volt szükségem ahhoz, hogy a kérdezési technika alkalmazása beépüljön mindennapi oktatói tevékenységembe. Nagy kihívás volt ez számomra egy olyan tekintélyelvű világban, ahol a kijelentés az uralkodó közlési forma. Örömmel töltött el, amikor továbbképzéseken tanártársaimnak is bemutathattam e tanítási forma csodálatos erejét. Hiszen kérdésekkel kikövezett út vezet az ember ismereteinek gyarapodásához, bölcsességéhez, valamennyi felfedezéséhez. A mindennapjainkban számtalan formában alkalmazott csodálatos eszköz, a kerék feltalálása is egy – több mint ötezer évvel ezelőtt feltett – kérdésre adott válasz.