Mindenki fenyegeti Putyint ukrajnai fellépése miatt. De ő onnan nem akar csak úgy lelépni. Azt gondolja: mondjatok, bolondok, mondjatok. A kutya ugat, s ha kell, az orosz hadsereg halad: egyelőre a Krím félszigeten előre.
De ha sokat ugatnak rá, akad még a tarsolyában jó húzás, egy-két haditerv néhány tartomány elfoglalására ott, ahol élnek még oroszok, és főleg, ahol többségben vannak. Különben állítja, Krímben nem is orosz katonák állomásoznak, hanem csak helyiek, akik a bárhol vásárolható katonaruhába bújtak. Azt nem mondta, hogy géppisztolyaik csak játékpuskák lennének – de biztosan azok.
Putyin ott tévedett, hogy nem hívta meg a Krím félszigetre, Jaltára a világ nagyhatalmainak vezetőit, mint nagy elődje, Sztálin tette 1945. február 4-én. Ott szépen sikerült felosztani a világot egymás között, és megszabták, melyik ország miként néz majd ki a második világháború után. Egy újabb jaltai konferenciát kellett volna összetrombitálnia, és ő diktált volna, hiszen a házigazdával nem illik gorombáskodni. Szépen, csendben újra felosztották volna a világot, ahogy már többször is tették. Ide, szokás szerint, a kicsiket nem is kellett volna meginvitálni. Mindig is mások döntöttek a kicsik vagy vesztesek sorsa felől. Így akkor minden rendben lenne. Megegyezne az amerikaiakkal, hogy cserébe a fél Ukrajnáért, amit elfoglal, átengedné nekik például az egész Szíriát, vagy nem pártolja olyan nagyon Iránt. És nem hánytorgatná fel Amerikának Jugoszlávia feldarabolását vagy Irak lerohanását.
Egyelőre viszont Obama követeli, hogy Putyin hagyja abba az Ukrajna elleni agressziót. Mindenki fenyegeti az oroszokat, hogy így meg úgy, gazdasági szankciókat kap, nem megy el a téli utószezonban sízni Szocsiba vagy a G8-ak konferenciájára, és kizárják a fejlett ipari országok klubjából. És Putyin nagyon meg lehet ijedve. Biztosan ijedtében nem mozdul, mert még lenne egy-két tartomány, ahová be tudná vonultatni felségjelzés nélküli katonáit. Most csak annyit mondott, ha őt szankcionálják, válaszlépéseket tesz. Hál’ istennek, az okosok azzal biztatnak, hogy nem lesz háború. Pedig Putyinnak van pénze, paripája és fegyvere is. Pénze gázból, paripája a harckocsiktól (2700 darab) a modern repülőkig (1571 darab), és fegyvere – még atom is. Éppen most próbált ki egy olyan rakétát, amely atomtöltetet is tud szállítani 10 500 kilométerre. Így messzire elérne a keze. Aztán nem is nagyon dicsekszik leghatékonyabb fegyvereivel, a gáz-, és olajcsapokkal, amivel egészen jól tudja fenyegetni Európát. Nem áll elő azzal, hogy elzárja azokat, ha sokat fenyegetik őt. A volt szocialista országok teljes gázimportja és Németország behozatalának negyven százaléka Oroszországból származik. És úgy tűnik, Németország nem is haragszik olyan nagyon Putyinra. Amerika viszont annál inkább, és lehet, nagy hirtelen onnan húznak egy gázvezetéket az Atlanti-óceánon át egészen Európáig. Így megoldódik Ukrajna gázellátása is, mert a szlovákok megígérték, hogy juttatnak gázt Ukrajnának – de egyelőre csak azt tudnák visszajuttatni, amit az oroszok küldenek. Ők viszont van, akinek eladják másfelé a gázt, olajat, mert a kínaiak úgy vinnék, mint a cukrot, hiszen minden energiahordozóra vevők. És hátha az oroszok azt kérik a kínaiaktól, hogy ne mind pénzeljék Amerikát, amelyik nyakig el van adósodva Kínának?
Közben a magyar ellenzék is erősen követeli, hogy Orbán Viktor rögtön mondja fel a paksi atomerőmű fejlesztéséről kötött szerződést. Érdekes, hogy a nagy energiafogyasztó államok egyike sem fenyegetőzik a gáz- és olajszállítási szerződések felmondásával. Románia is a többi közép-kelet-európai országhoz hasonlóan halkan vakkantana egyet-egyet, hiszen hátuk mögött tudják az NATO-t. Amely könnyen lemondana rólunk, ha cserébe valamilyen jó ajánlattal jönnének az oroszok.