Lapunk március 4-i számában olvashattuk: „Az új kabinettagok között szerepelt többek között Szabó Gabriella volt atléta, aki az ifjúsági és sportminisztérium élére kerülhet.” Nos, azóta oda is került...
A hír jó vagy rossz? – ez itt a kérdés.
Olvasóink között van, aki örömmel fogadta a hírt, azzal a reménnyel, hogy felszusszanhatnak az erdélyi magyar sportolók... de vannak olyanok is, akik kétellyel nyugtázták, mondván, hogy Gabriella nem is magyar, nem tud magyarul egy szót sem... Nos e két egymásnak ellentmondó vélemény késztetett arra, hogy bemutassam, ki is tulajdonképpen
Szabó Gabriella
Besztercén született 1975. november 14-én. Édesapja, Szabó János református magyar ember, édesanyja, Livia román. Tizenhárom éves korától dolgozott edzőjével – jelenlegi férjével –, Gyöngyössy Zsolttal. Az induláskor gátazott, távolugrott, labdát dobott, mezeizett, más szavakkal fogalmazva végigjárta az atlétika szakágait. A futásnál maradt. Nem azért, mert a többiben „megbukott”, hanem mert itt érte el a legjobb eredményeket. 1992-ben a szaloniki ifjúsági Európa-bajnokságon megnyerte a 3000 méteres síkfutást. Ideje: 9:19,28 perc. A soron következő évet ezüsttel fémjelezte – az ifjúsági világbajnokságon második helyen végzett a 3000 méteres síkfutásban, tagja volt a mezeifutó-világbajnokságon ezüstérmet szerzett román csapatnak. 1994-ben folytatta az éremgyűjtést, de ezúttal rátett még egy lapáttal sikereire. A helsinki Európa-bajnokságon úgy nyerte a bronzérmet 3000 méteren, hogy közben 8:40,08-cal átírta az ifjúságiak Európa-csúcsát. Aztán egy pillanatra megtorpant. A pályán kívülről legalábbis úgy tűnt, hiszen 1995-ben a göteborgi világbajnokságon „elszaladt” a dobogó mellett, s negyedik helyen végzett az 5000 méteren. Mezeifutásban és a fedett pályás Európa-bajnokság 3000 méterén viszont aranyérmet szerzett. Következett az atlantai olimpia, ahová esélyesként utazott. Két számban állt rajthoz, 5000 méteren és 1500-on. A hosszabbik távon nem jutott a döntőbe, a rövidebbiken viszont csak Masztyerkovát nem tudta legyőzni, s így ezüstéremmel tért haza.
Az olimpián hagyott aranyérmet feledtette az 1997-es két világbajnokság – fedett és szabadtéri – aranyaival, a fedett pályán a 3000 méteres síkfutást megnyerte 8:45,76-os idővel, az athéni szabadtérin pedig az 5000 méteren 14:57,68-cal győzött. A sportévet egy szekérderéknyi aranyrúddal zárta.
1998-at is aranyéremmel kezdte, a fedett pályás Európa-bajnokság 3000 méteres számában diadalmaskodott 8:49,96 perces idővel, a budapesti szabadtéri Európa-bajnokságon pedig ezüstérmes lett az 5000 méteres távon.
1999-ben a VII. fedett pályás világbajnokságon 1500 és 3000 méteren is aranyérmet szerzett, 1500-on 4:03,23, a hosszabbik távon pedig 8:36,42 perccel győzött. A szabadtéri, ugyancsak VII. világbajnokságon Sevillában csak 5000 méteren rajtolt, és győzött is fantasztikus véghajrával, ideje 14:41,82 perc. Az idényt világkupa-győzelmével zárta. Milliomos lett, és boldog asszony, hiszen házasságra lépett edzőjével, Gyöngyössy Zsolttal.
2000-ben a sydney-i olimpiára hangolva a genti fedett pályás Európa-bajnokságon megnyerte a 3000 méteres síkfutást. Sydney-ben már Gyöngyössynéként megnyerte az 5000 méteres síkfutást, és bronzérmes lett az 1500 méteres távon.
2001-ben a lisszaboni fedett pályás világbajnokságon az orosz Jegorova mögött második lett a 3000 méteres távon. Javított viszont az edmontoni szabadtéri világbajnokságon, ahol az 1500 méteres síkfutásban világbajnoki címet szerzett, 5000 méteren viszont csak a nyolcadik helyen érkezett a célba. 2002-ben szerzett még egy ezüstérmet az 1500 méteren, de 2003-ban az 5000 méter világbajnoksági futamában csak a 11. helyen érkezett célba. Érni kezdett lassan, de biztosan a visszavonulás gondolata. S ez 2005 májusában meg is történt.
Visszatérve az írás elején megfogalmazott mondatrészre: „Gabriella nem is magyar”, hadd mondjam el, első találkozásunkkor magyarul szóltam hozzá, s akkor csak annyit mondott: Nu ştiu ungureşte..., tata nu m-a invăţat (nem tudok magyarul... édesapám nem tanított meg)... Azt viszont nem mondta, hogy nem magyar. Nem is mondhatta, hiszen a nevének leírásában a családnevét hosszú ó-val írja. Idővel azt is hangsúlyozta: Sajnálja, hogy édesapja nem tanította meg magyarul.
Nos, kedves sportbarátok, önök döntsenek Szabó Gabriella ügyében. Ki-ki a maga belátása, érzelme szerint.
Jómagam az Erdélyi magyar sportolók az olimpiákon című könyvemben szerepeltetem, hiszen nekem nem volt jogom kizárni őt az erdélyi magyarok sorából.
Hogy milyen „sportminiszter” lesz, nem tudom. De hogy remek sportoló volt, arra esküszöm.
