Van iskolánk, van gyermek is, szeretjük a tanítót, aki jól végzi munkáját, mégis arra köteleznek, hogy a szomszéd faluba járassuk gyermekeinket. Tiltakozunk ez ellen, mert semmiképpen nem fogadhatjuk el, hogy saját iskolánkból csak úgy kitessékeljenek – szögezi le az angyalosi Forró Elek I–IV. Osztályos Iskola szülői közössége, amelynek tizenhét tagja jelenlétében hallgattuk végig, milyen helyzet elé állította a települést a Gidófalva községben két éve megkezdett iskolaátszervezés, aminek eddig sikerült ellenállniuk, ősztől viszont egy korosztály kivételével minden kisdiáknak ingáznia kell.
Háromszéken nem Gidófalva az egyetlen község, ahol az iskolák fennmaradása attól függ, lesz-e elegendő gyermek. A szülők mégsem értik, mit ér az iskola, ha a helyi gyermekek nem járhatnak oda?
A fenntarthatóság szempontjából nem elegendő, ha csupán a törvény által előírt legalacsonyabb létszámmal működnek az osztályok, az alulfinanszírozott fejkvótarendszerben a tizenkét-tizenöt diák után kiszámított költségvetés nem fedezi a pedagógusok fizetését. Zsigmond Zoltán, a gidófalvi Czetz János Általános Iskola igazgatója mégsem csak emiatt indította el a Háromszéken úttörőnek számító iskolaátszervezési programját. Úgy tartja, eredményt csak önálló osztályokban lehet elérni, ezért azon az áron is felszámolja az összevont csoportokat, ha ezzel magára zúdítja a szülők többségének haragját. A kilenctagú vezetőtanács támogatásával az igazgató úgy próbálja megmenteni a gyermeklétszám csökkenése miatt veszélybe került falusi iskolákat, amelyek az általa vezetett pénzügyi központhoz tartoznak, hogy korosztályonként csoportosítja a gyermekeket községszinten, és az öt korcsoportot elosztja a négy településen. Megjegyezzük, Torján is ilyen módon csoportosították a gyermekeket, ellenben ott falun belül történt az átszervezés, nem érintett más települést. Fotosmartonos és Étfalvazoltán már késve csatlakozott ehhez az átszervezéshez, nem is volt más választásuk, hisz mindkét faluban olyan alacsony a gyermeklétszám, hogy előkészítőtől negyedik osztályig egyetlen csoportban kellene tanulnia a tíz-tizenkét gyermeknek. Angyaloson viszont – ahol több a gyermek, mint az előző két faluban összesen – a szülők ragaszkodnak ahhoz, hogy gyermekeik helyben járjanak iskolába még akkor is, ha összevont osztályokban kell tanulniuk.
Tiltakoznak a szülők
A Forró Elek-iskolában jelenleg két osztály működik. Költő Hajnalka tanítja a tizennyolc előkészítőst, elsőst és másodikost, Balogh Erika pedig a tizenegy harmadik és negyedik osztályos diákot. Szeptembertől is meglenne a két osztály, hét előkészítős érkezik az óvodából, velük együtt harmincegyen maradnának, de Költő Hajnalkának – aki hét éve tanít Angyaloson, végleges katedrája a gidófalvi Czetz János Általános Iskola pénzügyi központban – mégis el kell hagynia a községet, és helyettesítői állást kell választania. A vezetőtanács döntött, ősztől egyetlen csoport, az előkészítő vagy az I. osztály fog működni Angyaloson, a község minden hat- vagy hétévese ide ingázik, így egyetlen tanítóra lesz szükség. Ez azt feltételezi, hogy Angyaloson az V–VIII. osztályosok mellett, akik jelenleg is ingáznak, az elemi iskola öt korcsoportjából négy utazik szeptembertől – de nem ugyanabba a faluba, hanem korosztályonként máshova. Ahol két vagy több testvér iskolás, ott családon belül lesz olyan gyermek, aki naponta Fotosmartonosra ingázik, egyik testvére Étfalvazoltánra, a másik Gidófalvára, a legkisebb helyben marad. Ezzel a jövés-menéssel az angyalosi szülők nem értenek egyet, azt mondják, ha erre kötelezik őket, inkább Sepsiszentgyörgyre ingáztatják gyermekeiket, csoportosan viszik-hozzák, de ezt csak végső megoldásnak választják, ehelyett kiállnak saját iskolájuk mellett.
Az átszervezéssel Költő Hajnalka tanító sem ért egyet: „Amíg van iskola és van gyermek, addig meg kell maradnia az iskolának. Az összevont osztálynak van előnye is, hátránya is, én inkább az előnyét számítom, mert a gyermekek így önállóságot tanulnak. Hét éve tanítok itt, azelőtt is összevont osztállyal dolgoztam, nem könnyű, de szeretem a gyermekeket, és ezért tanultam, hogy ezt csináljam. Én már megkaptam az értesítést a leépítésről, március végéig el kell mennem állást választani, mert most lesz az elosztás a jövő tanévre. Muszáj választanom, de nem szívesen teszem.”
Balogh Erika jelenleg gyermeknevelési szabadságon lévő tanítónőt helyettesít, ősztől neki is el kell hagynia az iskolát. Nagyon megszerette az angyalosiakat, szerinte a szülők igazi közösséget alkotnak, ünnepek alkalmával is megbizonyosodott arról, hogy nem restek, ha segíteni kell. Vele együtt többen elmondták, Zsigmond Zoltán iskolaigazgatót hiába hívják meg az óvoda és az iskola rendezvényeire, nem tiszteli meg jelenlétével, „pedig úgy szervezzük, hogy ne essék egybe a többi faluban szervezett ünnepségekkel, éppen azért, hogy mindenütt jelen lehessen, hisz mindenikért felel”.
A szülők még elmondták, a gyermekek szívesen járnak iskolába, jól érzik magukat a szépen berendezett és felújított környezetben, megszokták az osztálytársakat, nem szeretnének ezen változtatni. Kérték az iskola vezetőtanácsát, hogy jövőben is indulhasson két osztály Angyaloson, a megyei tanfelügyelőségen is tiltakoznak az említett átszervezés ellen, nem hagyják, hogy ma egy osztályt, holnap az egész iskolát felszámolják.
Az igazgató hajthatatlan
Az nem lehet, hogy mindenik osztály alacsony létszámmal működjék, úgy nem tartható fenn anyagilag az iskola – szögezi le Zsigmond Zoltán, a pénzügyi központ igazgatója, aki beismeri, hogy két évvel ezelőtt a fotosmartonosi és étfalvazoltáni iskola megmentése érdekében kezdte meg az átszervezést, de azt mondja, ha felelősséget vállalt a község oktatási hálózatáért, akkor minden láncszem számít. Községszinten kétszázhuszonnyolc a gyermeklétszám nyolcadik osztályig, ez tavaly a fizetések 79 százalékát fedezte, csak a költségvetés-kiegészítéssel vált végül elegendővé – mondta az iskolavezető. Szerinte egy másik érv az átszervezéssel kapcsolatban az: minden gyermeknek meg kell adni a lehetőséget, hogy különálló osztályban tanuljon előkészítőtől negyedik osztályig ugyanazzal a tanítóval. Zsigmond Zoltán úgy véli, „a szülők rugalmasságára is szükség van, hogy vállalják a két-három kilométert, az iskolabusszal meg lehet oldani. Településenként egy-egy korosztályban hét-nyolc gyermek van, éppen ennyien férnek el a buszon. Harmincöt percesek az órák az előkészítőben és elsőben, másodikban negyvenöt perc, így megoldható, hogy mindenki időben odaérjen az órákra, mert a kicsiknek nem muszáj nyolckor kezdeniük, elég fél kilenckor is. Ha nem így teszünk, egyszerre két iskolát is be kell zárni, a fotosit és az étfalvazoltánit, mert ott nagyon kevés az utánpótlás. 2010–2013 között csak egy csoportnyi gyermek született a községben, vagyis húsz-huszonöt.” Ha mindenik faluban a diákok a saját iskolájukban tanulnának, akkor az igazgató számításai szerint a 2014–2015-ös tanévben Gidófalván harminckilenc, Angyaloson harmincnégy, Fotosmartonoson és Étfalvazoltánban tizenkét-tizenkét diák lenne az elemi öt évfolyamán, ugyanakkor úgy véli, az összevont osztályoknak sok a hátránya. „Nem az a cél, hogy felszámoljuk az iskolát, hanem községszinten olyan iskolarendszert kialakítani, mely különálló osztályokkal működik, és a gyermekközpontú tanítást tudja biztosítani.”
A gidófalvi központhoz tartozó iskolák helyzetéről, valamint az angyalosi szülők kérésével kapcsolatban megkérdeztük Lengyel Lászlót, a magyar tannyelvű elemi oktatásért felelős tanfelügyelőt, aki leszögezte, csupán magánvéleményét mondhatja el, a döntés joga a tanfelügyelőség vezetőtanácsáé. Lengyel szerint „minden gyermeknek joga van saját falujában tanulni az elemi osztályokban, nem indokolt, hogy az angyalosi gyermekeknek ingázniuk kelljen, hiszen szép, felújított iskolájuk, két tanítójuk van, a szülők adófizető polgárok, joguk van harcolni az iskolájukért”.
