A tavalyi uniós megszorítások olyan változásokat okoztak a távolsági személyszállításban Kovászna és Sepsiszentgyörgy között, hogy az ingázó komollói középiskolások több alkalommal nem érhettek be idejében a megyeközpontba.
A kisbuszos Ecosil-járatok gépkocsivezetőinek ugyanis csak annyi személyt szabad szállítaniuk, ahány ülőhelyük van. Miután Komollótól Rétyig közel két kilométert gyalogolnak a tanulók, arra is számíthattak, hogy nem veszi fel őket az a busz, amelyre bérletük van. A megoldást a helybeli református egyházközség lelkésze kereste, s erőfeszítése — sokak örömére — sikerrel járt.
— Aki nem próbálkozik, az eredményre sem számíthat? A kezdetek a tavalyra nyúlnak vissza. — Így van. Segítséget kérő körlevelet küldtem az ismerős magyarországi egyházi és polgári körökhöz, melyben tudtukra adtam, pénzalapot gyűjtünk mikrobusz megvásárlására, hogy azzal szállíthassuk a tanulókat. Arra kértem őket, hogy ha nincs lehetőségük adakozni, kérésemet adják tovább. Legnagyobb meglepetésemre három nap múlva már keresett a magyar média, a Kossuth Rádió egy reggeli műsorában beszélt rólunk, a Duna Tévé is foglalkozott a gondunkkal. Már-már összegyűlt a pénzalap, amikor a hír hallatán egy Somogy megyei alapítvány felajánlotta nekünk kilencszemélyes használt kisbuszát. Márciusban el is hoztam a járművet. Sofőrként márciustól júliusig naponta három alkalommal szállítottam a tanulókat a szülők minimális pénzadománya ellenében, ami az üzemanyag mintegy háromnegyedét fedezte. Az összegyűlt pénzből mostanáig sikerült fedezni a fenntartás és az üzemanyag költségeit. — Milyen változást hozott az új esztendő? — A kisbuszt átszereltettük gázneműre, s így a megspórolt 200 000 forintunkkal, ugyancsak a magyarországi jó barátok és ismerősök segítségével, az óesztendő végére ott létrehoztunk egy alapítványt Komolló és térsége jövőjéért névvel. Túl korai lenne eredményekről beszélni, hisz alig léptünk be februárba, de ha az anyagiak gyarapodnak, szeretnénk ingyen szállítani a gyerekeket. — Komollón a falu az egyház, és az egyház a falu, mert a lakosság túlnyomó többsége református vallású. Ön úgy érezte, hogy ki kell vennie részét a nemcsak egyházi jellegű közösségi tevékenységből. Jelesen: az egyház szervezte eddig a falunapokat is. — Mivel iszonyúan nagy alaptőkét kérnek egy alapítvány bejegyzésénél, bejegyeztettük a Komolló Kulturális Egyesületet, hogy annak alapjaiból fedezhessük a költségeket. A tavalyi rendezvény kiadásai csaknem öt százalékát tették ki egyházunk évi költségvetésének. Célunk az volna, hogy megmozgassuk az állóvizet, mely egy kis falu közélete lehet: közművelődéssel, színházi előadások rendszeres látogatásával, meg akarjuk hívni a Háromszék Táncegyüttest. De van néhány középiskolás diákunk is, aki eredményei alapján, a család anyagi nehézségeinek arányában, megérdemelné az ösztöndíjat. — Az egyház visszakapta a kultúrotthont, s annak befejezése, korszerűsítése is az önök vállára nehezedik. — Tavaly augusztusban tíztagú pécsi önkéntes egyetemistacsoportot fogadhattunk. A fiatalok öt napon keresztül reggeltől estig dolgoztak a kultúrház tatarozásán. Bekapcsolódtak a munkába a falu fiataljai is. Teljesen kicseréltük a terem padlózatát. Most már csak a falakat kellene javítani, meszelni. Várjuk vissza a pécsi diákokat, akik hálánk jeléül honismereti túrán ismerkedhetnek Háromszék érdekességeivel, értékeivel. Beszélgetésünk után jelezte Balla tiszteletes: a pécsi fiatalok megérkeztek Komollóra.
