Megszokta a szegénységet a romániai ember, mióta az eszét tudja, keveset keresett és keveset is költött. Például élelmiszerre, ruházatra és cipőre, szépészeti szerekre vagy bútorra mindössze 1300 eurót fordított tavaly egy átlaglakos, kevesebbet, mint a kisebb fizetésből tengődő bulgáriaiak vagy ukrajnaiak.
A csehek háromszor, a lengyelek kétszer többet vásároltak, a gazdasági elemzők adatai szerint az ország kereskedelmi forgalma tavaly 26 milliárd euróra rúgott, míg a kilencmilliós Csehországé 36 milliárd volt.
Sajnos, nem áprilisi tréfa, hogy e hónap első napján újabb árhullám teszi próbára az ország lakosságát. A földgázért a háztartások két, a vállalatok öt százalékkal fizetnek többet, a villanyáram ugyancsak egy százalékkal drágul. Az eddigi felmérések úgy becsülik, egy-egy háztartásnak év végéig átlagban egy közepes fizetéssel megegyező kiadásnövekedése lesz, mert nemcsak az energiahordozók s ennek következtében a közműszolgáltatások drágulnak, hanem – ahogyan azt már több ízben tapasztaltuk – az áremelkedés begyűrűzik mind az élelmiszer-, mind az ipari termékek piacára.
Ráadásul gyatra az élelmiszer-biztonság is mifelénk, épp e napokban derült ki – s nem első alkalommal –, hogy lejárt szavatosságú húst és hústerméket csomagolnak át valahol az országban, újabb szavatossági idő feltüntetésével, s szórják azt szét kis- és nagyobb kereskedők pultjaira, polcaira. Most épp 15 tonna romlott hústerméket fedeztek fel a hatóságok, de a jelenség gyakori, mert tudva tudják, a hazai vásárló máig a Nyugat varázsában él, szívesebben adja pénzét angol, francia, német címkéjű termékekre, mint hazaira.
Hogy az alig 800 lejes átlagnyugdíjból tengődő öregek vagy a kiskeresetű családok miként birkóznak meg az újabb drágulással, elképzelni is rettenetes. Még szerencse, hogy ugyancsak áprilistól csökken a mobiltelefonok kapcsolási díja, s így ki-ki nyugodtan elpanaszolhatja barátjának, ismerősének, felnőtt gyermekeinek, hogy egyre nehezebb az élete.