A gyógyítás, a betegséghez való viszonyulás másféle, emberibb dimenziója villant fel a megyeszékhelyi unitárius templomban a Nyitott Akadémia rendezvénysorozat legújabb előadásán. A zsúfolásig telt templomban Buda László elmesélte, gyermekkorában maga is ministrált, ilyenkor leginkább azt a pillanatot várta, amikor csöngetni lehet, most is ilyesmikkel foglalkozik, „orvos vagyok, jönnek hozzám a betegek, a betegség is olyan, mintha egy csengő szólalna meg, csak nem tudjuk, hogyan halljuk meg ezt a hangot”. Beleszületünk egy testbe, a lélek kezdi azt belakni, ám míg újszülöttnél, gyermeknél test és lélek összhangban, utána távolodni kezdenek egymástól, a sorozatos traumák után pedig oda jutunk, nem tudjuk, testünk mit akar kifejezni egy-egy tünettel, betegséggel. Miért jött a torokgyulladás, a daganat, feltételezzük, hogy csak úgy elindul egy biológiai folyamat, elromlik valami? – Az az érzésem ezzel kapcsolatban, megengedhetetlen félreértés úgy állni hozzá egy panaszhoz, testi tünethez, mintha csak fiziológiai szinten történt volna valami, az alapvető miért, az ok nincs korrektül odatéve, megmagyarázva – hangsúlyozta Buda László. Kiindulópontja az, hogy a lélektől „átitatott” test nem lehet független attól, ami betölti, így ő maga az emberi testet az összes problémájával együtt vizsgálja, ugyanis szerinte a test annak kivetülése, aki azt lakja, semmi nem történik a testben, ami ne lenne mély összhangban lelkünkkel.
Amikor megbetegszünk, elromlik valami, ahelyett, hogy arra is figyelnénk, mi zajlik bennünk, lelkivilágunkban, elkezdünk a biológiai tünetekre összpontosítani, ez hosszú távon kevésbé működik – vélekedett. Figyelmét a sok csalódás keltette fel: miért van az, hogy szakszerű orvosi ellátás mellett is ennyi a panasz, nyűglődés, s azt következtette, „nagyon félreértünk valamit”. Példákat sorolt, amelyekből kiderült, mennyire fontos, hogy időt szánjon arra, a hozzá forduló meséljen arról, mi történik az életében. A betegséget gyomnövényhez hasonlította: ami látszik, a levelek, azaz a tünetek, ám a felszín alatt jelentős, érzelmileg, lelkileg feldolgozott konfliktusok formájában rejtőzik a hagyma és a mélyben a gyökér. A testszimbolika önmagában is jó értelmezési lehetőség, de szerinte arra van szükségünk, hogy sokkal személyesebb üzenetet kapjunk testünkről. Végbéltályog, autoimmun-mechanizmus – e tünetekkel hozzá fordulók mindennapjait számos mellékút szőtte át, amelyekre a test válaszaként megjelent a betegség.
Felháborítónak tartja az olyan gyógynövénykészítmény-reklámokat, amelyeket például depressziós hangulatra ajánlanak, Buda László szerint ez nincs rendben, az embereket mélységesen ostobának nézik, ahelyett, hogy például azt javasolnák, „indulj, nézz szembe azzal, amit felhalmoztál”. És ha már megbetegszünk, érdemes azzal szemben kialakítani egy magatartásformát, azt el kell fogadni, nem érdemes háborúzni saját magunkkal – vélekedett. Az is fontos kiindulópont, érdemes válaszolni a kérdésre: mit tehetek önmagamért, hogyan gyógyíthatom önmagamat? A túlsúly, fogyókúra kapcsán például úgy vélekedett, aligha akad még egy ennyire népszerű és mégis működésképtelen dolog a világon, szerinte az ilyen folyamatok nagymértékben öngyűlöletből, az el nem fogadásból indulnak el.
Buda László úgy látja, a test is egy rendszer, szerveink és sejtjeink számára mi vagyunk az Isten, „mi vagyunk az a fölérendelt intelligencia, ami ezt az egészet áthatja”, óriási dolog, hogy testünk működtet bennünket. Testünkkel való kapcsolattartásra dolgozta ki a szomatodráma módszerét, az szerinte egy lehetőség képzeletben belépni testünk világába. Panaszok, betegségek kapcsán tanítja, nincs sablon, ez „nagyon személyes történet”, nagyon más üzenetek jönnek ki ugyanazokból a tünetekből. Lelki és testi működés össze van kapcsolódva, a lelki megtisztulás belevetül a testi folyamatokba, mindaz, amit biológiai rendszerünk engedélyez, javulhat, meg tud gyógyulni, ám a gyógyulás nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy eltűnnek a tünetek, a „gyógyulásnak sok arca van”. A legtisztább, legmélyebb gyógyulás az, amikor bármi is történt a múltban, bármi okozott fájdalmat, nemcsak hogy meg tudunk bocsátani, hanem esetleg fellépünk arra a spirituális szintre, ahonnan egyértelműen látszik: mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt, ez nagyon mély békét jelent – hangsúlyozta az előadó.