Négy középiskola – a Székely Mikó és a Református Kollégium, a Mikes Kelemen és a Plugor Sándor Líceum – diákjai már hetek óta készültek a rendhagyó műsorra, és sikerült is a maguk számára újrafogalmazniuk, mához igazítaniuk 1848 üzenetét. A rendhagyó megmozdulás ötletgazdája Pálffy Tibor színész, kezdeményezését örömmel karolták fel és sok színnel gazdagították a fiatalok. A gyanútlan járókelők nagy tetszéssel fogadták a meglepetés jellegű utcai felvonulást, amelyet azonban többhetes készülődés előzött meg, hiszen a forgalmat is el kellett terelni.
A diákság zöme alig pár napja, ismeretlen számokról terjedő rövid telefonos üzenetekből értesült arról, hogy március 13-án „A te szabadságod napja” jön el. Lehúzósok jelentek meg a felfelé fordított kokárdával (ami így nyitott csőrű gólyára hajazott), és röpcék is készültek a gyűlésre. Tegnap délben egy-egy mikós, illetve mikeses „gerillacsapat” indult a másik iskolába szabadságra vágyó diáktársak toborzására, versekkel, zenével, még hangosítással is felfegyverkezve. A két menetoszlop a Lábas Háznál találkozott, ahol kifeszített fehér szalag várta őket. Ennek eltüntetésével jelezték mindennemű korlát és határ felszámolását a két iskola között, majd egyperces csend következett, és harangszó. 13 óra után pár perccel lenyűgöző némaságba borult a központ, aztán a művészeti líceum fúvósai rázendítettek, és énekelve, szavalva vonult az egyesült ifjúság közel ezres lélekszámú tömege a Kultúrkert szomszédságában levő üres udvarra, amely erre az alkalomra felvette a Március 13. tér nevet. Fehér léggömbök, fehér vásznak, fehér kréták várták az érkezőket, akik a maguk módján fejezhették ki, hogy mit jelent nekik a szabadság. Ki rajzolt, ki táncolt, az egyik sarokban két iskola kórusa énekelt, a nyitott kis­teherautókról zene és slamköltészet harsogott, hátul fényképezkedni lehetett. A középen kivágott kartonfalról Gábor Áron, Petőfi Sándor és Kossuth Lajos alakja nézett vissza, közéjük illeszthette arcát bárki, sőt, levelet is írhatott nekik a következő címekre: gabor_agyu@gmail.com, peto_figura@citromail.hu, kossuth.boss@yahoo.com. Előttük olvasták fel a szónokok a fiatalok 12 plusz egy pontját. Szavaikat a tömeg megismételte, nyomatékot adva a követeléseknek.
1. Kívánjuk a másság elfogadását!
2. Aktív társadalmi szerepvállalást!
3. Bizalom alapú társadalmat!
4. A saját elvekkel szembeni elfogultság eltörlését!
5. Működőképes diákközpontú tanügyi rendszert, a diákok egyenértékű félként való kezelését!
6. A nemzetiségek szabad egymás mellett élését!
7. Te magad légy!
8. Úgy szeresd önmagadat, mint felebarátodat!
9. Legyen hited!
10. Holnap se felejts el derűsen felkelni!
11. Magadnak felelj meg!
12. Nem jogunk, hanem kötelességünk lázadni!
+1. Jövőre ugyanitt!
Az egyórás rendezvény ötszemélyes verssel zárult, az öt diák által rövidebb-hosszabb részletekből összefűzött és előadott, iróniával bőven fűszerezett közös alkotás végül programot is megfogalmazott: „vállalom, hogy elviszem a nemzetemet a vállamon”.