Hiszünk-e történelmi hőseink küldetésében? Vannak-e mai Gábor Áronok, akik képesek küzdeni jelenlegi közösségi céljainkért, az önrendelkezésért? – fogalmazza meg Orza Călin rendező a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes új előadásában. A Gábor Áron című táncdráma bemutatója része a kézdivásárhelyi március 15-i rendezvényeknek.
Orza Călin olyan Gábor Áront kívánt megformálni, akinek alkotó, teremtő, álmodozó és álmait megvalósító szellemét, lelki örökségét érdemes mindenkor megőrizni. A főszerepet Kocsis Hunorra bízta, akiben azt látta, hittel és hitelesen képes megjeleníteni az 1848–49-es forradalom és szabadságharc legendás ágyúöntőjének, a háromszéki önvédelmi harc kiemelkedő tüzértisztjének alakját. A koreográfiák egyfajta rekonstrukciói a háromszéki néptánchagyományok részét már nem képező, elfelejtett táncoknak, amelyek összeállításában az alkotók a csíki néptáncokra és a háromszéki cigányság által megőrzött magyar néptáncokra támaszkodtak.
Az erős zenei alapon nyugvó előadásban az Orza Călin rendező-koreográfus, Imreh-Marton István dramaturg, Kádár Elemér koreográfus, díszlettervező, Furik Rita jelmeztervező, a rendező munkatársa, Gáspár Álmos zeneszerző és Zayzon Ádám kellékes közös munkáját dicsérő képek felidézik Gábor Áron életének néhány mozzanatát, köztük a hidvégi és a kökösi csatát, s bár az utóbbiban, a történelemhez hűen Gábor Áron életét veszti, a produkció nem tragikus kimenetelű. A történet az addiginél szélesebb dimenziót tár elénk, mely felemelő, és arra utal, most rajtunk a sor, hogy vállaljunk. Nem halált, hanem jövőbe mutató életet.
Vasárnap és hétfőn a gyergyószentmiklósi, illetve a székelyudvarhelyi közönség láthatja az előadást.
