Koszovó függetlenségét akár már a jövő hét végén kikiálthatják Slobodan Samardzic, a dél-szerbiai tartomány ügyeivel megbízott szerb miniszter szerint. ,,A szerb kormány egyre több megbízható információt kap arról, hogy Hasim Thaqi február 17-én, vasárnap törvénytelenül és egyoldalúan ki fogja kiáltani Koszovó függetlenségét" — mondta a politikus Stefan Lenaunak, az EU kül- és biztonságpolitikájáért felelős Javier Solana külpolitikai tanácsadójának.
Közel száz állam kész azonnal elismerni Koszovó függetlenné válását és elszakadását Szerbiától, amint az bekövetkezik — jelentette ki Hashim Thaqi koszovói miniszterelnök. A politikus Joachim Rückerrel, a koszovói ENSZ-misszió vezetőjével tartott szokásos heti találkozója után nyilatkozott. Hangoztatta: mintegy száz országtól kaptak határozott ígéretet arra, hogy készek elismerni a tartomány függetlenségét közvetlenül annak kikiáltása után. ,,Erőteljes és tömeges elismerésre számítunk" — tette hozzá anélkül, hogy megnevezte volna az országokat vagy azt, mikor tervezi a függetlenség kikiáltását.
Koszovó függetlenségének közelgő kikiáltása s az EU ezzel kapcsolatos magatartása kormányválságot idézett elő Szerbiában. Vojislav Kostunica kormányfő — akinek pártjához Slobodan Samardzic is tartozik — Szerbia EU-hoz való közeledését szorosan összeköti Koszovó kérdésével, s azt mondja, hogy ha a tartomány brüsszeli segédlettel függetlenné válik, akkor országának semmi keresnivalója sincs az unióban. Boris Tadic, a kormánykoalíció vezető pártjának elnöke viszont az unióhoz csatlakozás jelszavával nyerte meg a kétfordulós, vasárnap véget ért államfőválasztást.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió huszonhét tagállamának többsége támogatja Koszovó és a kilencven százalékban albán lakosság önállósodását. Oroszország ugyanakkor, amely Szerbiával szövetségben ellenzi Koszovó elszakadását, az ENSZ Biztonsági Tanácsában megakadályozta a tartomány függetlenségéről szóló határozat elfogadását.
Koszovó területi felosztása mellett emelt szót Milorad Dodik boszniai szerb kormányfő, ebben látva a Szerbiából kiszakadni kívánó albán többségű déli tartomány jogállása körüli vita végleges rendezésének lehetőségét. Dodik hangsúlyozottan magánemberként, s nem a boszniai szerb kormány fejeként ismertette elképzeléseit. Ezek szerint Koszovó északi részét (ahol a koszovói szerbség nagy része, mintegy negyven százaléka él) egyesítenék Szerbiával, s a jelenleg ENSZ-igazgatás alatt álló tartomány ,,maradék" része kikiáltaná függetlenségét; a nemzetközi közösség szavatolná az immáron független Koszovóban maradó szerb kisebbség, a szerb kolostorok és egyéb emlékművek jogállását. A politikus leszögezte, hogy Koszovó jogállásának ügyében a boszniai Szerb Köztársaság hivatalos álláspontja azonos lesz Szerbia álláspontjával.
Koszovónak az Ibar folyó mentén történő kettéosztása és a tartomány szerb többségű északi részének Szerbiához csatolása nemegyszer felmerült szerb politikusok részéről, de sosem vált Belgrád hivatalos álláspontjává. Ennek legalább három oka van. Először is az albán vezetésű koszovói kormányzat kategorikusan ellenzi a területi felosztást, igényt tartva a tartomány egészére, így annak ásványkincsekben — például urán- és aranyércben — gazdag északi részére is. Másrészt a területi felosztás végleg ,,gettósítaná" a közép-koszovói szerb beékelődéseket, és újabb szerb menekülthullámot indíthatna el. Harmadsorban: a területi felosztással Belgrád csak növelné a feszültséget a Koszovóval határos dél-szerbiai területeken, Presevo, Bujanovac és Medvedja körzetében, amelynek többségi albán lakossága egyáltalán nem bánná, ha a térséget Koszovóhoz csatolnák.
