Barót, Köpec, Felsőrákos és Ágostonfalva határában, a véczeri emlékműnél az elmúlt évekhez képest kevesebben gyűltek össze, a megszokottnál kevesebben szólaltak fel, ám a politikai ellenfeleknek címzett üzenet most sem hiányzott. Barót központjában, a Diákdombnál több százan hallgatták végig az ünnepi beszédeket, s a színvonalasan előadott énekeket, szavalatokat.
Ürmös polgármestere, Gergely János a véczeri emlékezéshez való ragaszkodásukról beszélt – rendszeresen eljönnek zászlóval kezükben, hogy közösen hajthassanak fejet a szent cél, a szabadság érdekében vérüket ontók előtt –, majd arra kérte az egybegyűlteket, tegyenek azért, hogy közösségünk békében, szabadságban és egyetértésben élhessen. Mint mondotta, Ürmös jól példázza: összefogással kisebbségben is erősebbek lehetnek. Az Erdélyi Magyar Néppárt baróti szervezetének elnöke, Szép Béla szerint otthont csak közösen, vállvetve dolgozva tudunk teremteni, a Magyar Polgári Párt baróti szervezetének elnöke, Nagy István pedig az elmúlt huszonöt esztendő elszalasztott pillanatait kérte számon „az évente Véczerre kisereglő megyei és országos méltóságokon”. Márton Árpád képviselő a márciusi ifjak tizenkét pontjáról szólt: kimondták, egy nemzet vagyunk, ezért uniót követeltek. Az erdélyi magyarság legfontosabb követelése, az önrendelkezés megvalósítható, ám ehhez széles összefogásra van szükség. Kotecz József felsőrákosi unitárius lelkipásztor áldásában közös cselekvésre kérte az ünneplőket: oldott kévéből nem lesz holnap – mondotta.
A Diákdombnál tartott megemlékezés (felvételünk) az Erkel Bánk bánjában felhangzó Hazám, hazám kezdetű ária előadásával kezdődött – Bartos Barna és az őt kísérő Opra Balázs produkcióját hatalmas tapssal jutalmazta a katolikus templom tövében összegyűlt közel félezer ünneplő –, majd Lázár-Kiss Barna András emlékezett. A város polgármestere szerint a negyvennyolcas ifjak olyan örökséget hagytak ránk, amely a közélet iránt érdeklődők számára példaként szolgálhat. Mint mondotta, elődeink erkölcsi támaszára szüksége van a mai nemzedéknek is, hiszen közösségünk nem ért célt, nem él még olyan szabadságban, mint szeretné, ezért a harcot folytatnunk kell. Erdővidék Múzeumának vezetője, Demeter László a Székely Hadosztály zászlóját vette át és illesztette az intézmény tulajdonában levő zászlósorba. Mint mondotta, az első világháború végnapjaiban fegyvert ragadó s az utolsó pillanatig szülőföldjük védelmében harcolók minden bizonnyal sokat merítettek az általuk még ismert negyvennyolcas szabadságharcosok példájából. Demeter hangsúlyozta: úgy kell élnünk, hogy elődeink szellemiségét továbbvigyük e tájon. Magyarország csíkszeredai konzulja, Partl Alexandra Petra Orbán Viktor üzentét olvasta fel: az új országgyűlés megalkotásához kért segítségnyújtást az ünneplők hosszas tapssal honorálták. Tóth József baróti plébános áldásában erős bírálatot fogalmazott meg az erdélyi magyar politikai osztállyal szemben. Mint mondotta, lélekemelő látni, amint százezernél több magyar élőláncot alkot a Székelyek nagy menetelésén, s szükség van a székely szabadság napjára is, de ez önmagában nem elég. A bajok forrását – fiataljaink kivándorlását, gazdaságunk hanyatlását, erőforrásaink elpocsékolását – abban látja, hogy közösségünk erkölcsi példa híján van: nincs gróf Majláth Gusztáv Károlyhoz, Márton Áron püspökhöz és Kós Károlyhoz fogható vezetőnk, képviselőink meghasonlottak és besározódtak, aki pedig példakép lehetett volna, a pártpolitika szintjére süllyedt.
A két helyszínen fellépett a Csala kürtje fúvószenekar, a Princess mazsorettcsoport, a bibarcfalvi református egyházközség férfikórusa, gitáron játszott Filep Zsombor, énekelt Pácsi Árpád és Fazakas Andrea, szavalt Mihály Edina, Farkas Boglárka és Kolcza Rebeka.
