Amolyan csuka fogta róka helyzet alakult ki az Európai Unió, az Egyesült Államok és Oroszország között a Krím félszigeten vasárnap tartott népszavazás miatt.
A Nyugat rázza az öklét, az Egyesült Államokkal együtt nem ismeri el a vasárnapi népszavazást, mely ugyan előre borítékolható volt, hisz a félsziget lakosságának több mint ötven százaléka orosszá vált az utóbbi évszázadban, ráadásul a 12 százalékos tatár kisebbség távolmaradásával bojkottálta, s így az orosz fegyveres erők által ellenőrzött voksoláson a lakosság több mint 95 százaléka az Oroszországhoz való csatlakozás mellé állt. Különben a vasárnapi felemás népszavazás pontosan jelzi az orosz expanziós szándékot, s bizonyítja Putyin elnök ama nem is nagyon rejtegetett szándékát, hogy visszaállítsa Orosz Föderációként a volt Szovjetuniót.
A Krím félsziget, mely valaha a tatárok ősi szálláshelye volt, mára eloroszosodott, Sztálin 1944-ben, miután a szovjet csapatok visszafoglalták a félszigetet, a németekkel való együttműködés vádjával s ama elvéhez híven, miszerint a nemzetiségi kérdés csupán vagonkérdés, utolsó szálig kitelepítette a tatárságot Krímből, helyébe oroszokat telepített, s csak a kilencvenes évek elején kezdtek lassan visszaszivárogni. Ráadásul az ukrán állam mai napig nem kárpótolta a szovjet hatalom által elkobzott javaikért, meg sem próbálkoztak a visszatértek helyzetének rendezésével, földjük, elkobzott javaik visszaszolgáltatását máig elodázták. Bár ők nem kívánnak az orosz birodalom alattvalói lenni, akaratuk keveset számít ebben az orosz rulettben. Putyinnak meg kell a Krím, kell Szevasztopol, a fekete-tengeri támaszpont, kell a kontinentális talapzat melletti kőolajkészlet, kell az újabb terület, mely hatalmát igazolja. Az orosz duma megszavazta a félsziget annektálását, a helyiek fegyverek árnyékában kinyilvánított akarata is az orosz elnöknek kedvez. Az új ukrán kormány, de főként hadserege meg túl gyenge ahhoz, hogy de facto is szembeszálljon a nagy orosz medvével. Már Kelet-Ukrajna a tét, s félő, hogy a népszavazásos játékot ott is hamarosan bevetik.
Ukrajnáért, annak keleti régiójáért és a Krím félszigetért a Nyugat minden bizonnyal könnyet ejt, de nagyobb áldozatra aligha hajlandó. Kisebb-nagyobb gazdasági szankciók és diplomáciai fagyosság, no meg a hidegháború hangulatának felpörgetése közben a mindent fölülíró kétoldalú gazdasági érdekek győzedelmeskednek, azaz a Gazprom, mely napjainkban remekül helyettesíti a Vörös Hadsereget.
A kérdés már csupán az, hogyan, mikor és miként folytatja nagyra törő tervét az oroszok ura.
