Pedagógusok, nevelők, sikerkovácsok, műhelyvezetők, nevezhetjük bárminek őket, tény, hogy ők állnak sportmozgalmunk kevésbé napos, inkább árnyékos oldalán. Ott, ahol a munka dandárja zajlik, ott, ahol megtervezik a jövőt, ott, ahol millió verejtékcseppel áztatják a kivitelezés, a beteljesülés útját, ott, ahol a munka fáradalmát nyugtázó zokszó veri fel a csendet. Testnevelők ők, sportéletünk szürke eminenciásai.
Farkas Alpár Szilamér
,,Elég rég, hogy hobbim a kosárlabdázás, na és az elhatározásom is, hogy e sportjátéknak szentelem az életem. De bármennyire is odavoltam a játékért, a palánkok között nem tudtam a teljesítménysport szintjére felküzdeni magam, így aztán egyetlen járható út maradt számomra ahhoz, hogy ne szakadjak el a kosárlabdától — a tornatanári pálya. Aztán a tornatanári pálya mellett szólt az is, hogy idejében felismertem a sport, a mozgás szerepét az emberek életében, saját magamon tapasztaltam, mint erősíti ellenálló képességemet, mint hat közérzetemre, mint segíti fittségemet. Aztán azt is láttam, hogy az életben jobban érvényesülnek azok, akik sportolnak, sportoltak."
Névjegykártyája
1979. szeptember 12-én született Kézdivásárhelyen. Édesapja, Róbert faragómester, egykor kézilabdás és sporttáncos, édesanyja, Hajnal tanítónő. Az I—V. osztályt a 3-as számú (ma a Turóczi Mózes) Általános Iskolában végezte, a VI— XII.-et a Nagy Mózes Líceumban. A kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetem testnevelés és sport karán szerzett oklevelet 2002-ben, itt véglegesítőzött. Kosárlabdára szakosodott. Még egyetemre járt, de már tanított egy kolozsvári magániskolában. 2004-ben jött át egykori iskolájába, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceumba, azóta is itt tanít, a Sportklub kosárlabda katedráján. Nős, felesége, Noémi közgazdász, röplabdázó volt Marosvásárhelyen.
Alpár sportpályafutása a kosárlabdával kezdődött, és azzal is folytatódott, bár nem volt élsportoló, teljesítményszinten kosarazó játékos, viszont kosárlabdára szakosodott, kosárlabdaedzőként egyetemista korában elkezdett dolgozni egy magániskolában, melynek csapatával el is jutott az ifjúsági országos bajnokság döntőtornájára. Kézdivásárhelyen folytatta sikeres edzői tevékenységét, bébi-kosárlabdacsapata az országos döntő nyolcadik helyén zárt, mini-kosáregyüttese pedig a tizenkettedik lett. Jelenlegi ifjúsági III-as korosztályú csapata már most a csoportküzdelmek biztos továbbjutója.
,,Nem akarok csodákat művelni, egyszerűen csak célokat tűzök ki magam elé, s ezeket próbálom elérni, nem kímélve az időt, energiát. Egy ilyen célom a kézdivásárhelyi kosárlabda hagyományainak megteremtése. S ezért nem hátrálok meg a továbbképzéstől, a még kitartóbb, még következetesebb munkától, szeretnék mint kosárlabdaedző minél magasabb szintre jutni. Szeretném ott látni a kézdivásárhelyi kosárlabdázókat az országos élvonalban, a sportág felsőházában, s szeretnék ennek a bravúrnak részese lenni." Farkas Alpár Szilamér azon ritka fiatalok közé tartozik, aki látja és meg is fogalmazza azt a célt, melyet el akar érni. És aki hiszi is azt, hogy el fogja érni. El fogja, mert hisz önmaga erejében, kitartásában, van kellő akaratereje, jó a kommunikációs készsége, s ezzel másokat is célja mellé tud állítani. Eddig legalábbis minden kitűzött célját elérte. S ez nem lehet másként ezután sem. Mert van annyi önkritikai érzéke, hogy saját hibáit idejében felmérje, elemezze, kijavítsa, s akadály nélkül folytassa útját a kitűzött cél felé, s másokhoz is tud igazodni egy cél érdekében. Alpár azon testnevelők közé tartozik, akik nyitott szemmel járnak a dolgos hétköznapokon. Jól látja, hogy ,,a megye sportéletében sok, nagyon sok a tennivaló, rengeteg tehetséges gyerek van a megyében, s a szakemberekben is több rejlik, mint amennyit eddig kiadtak magukból. Hiányzik a kellő vezetés, a kellő infrastruktúra, s ha ez adott lesz, lendületbe jön a megyei sportélet. Na persze, nem szabad megfeledkezni a gazdasági háttérről, mely lényegében magában hordozza a sport fejlődésének lehetőségét is. Itt, Kézdivásárhelyen jórészt adottak a sportbázisok (s még adottabbak lesznek, hiszen megállás nélkül építenek), de még nincsenek kihasználva. Most kellene lépnie a gazdasági háttérnek, s a csapatok, a sportágak mellé állnia, hogy megteljenek, beteljenek ezek a csodálatos létesítmények."
Így legyen!
