Sem helyben — hisz keresztbe tesz folyamatosan az országosan hatalmat bitorló bitang sereg —, sem honszerte, hisz ott még nagyobb a szabadrablás lehetősége. Viszik, veszik, ami mozdítható, eladható. Ingyért vagy bagóért. S így vagy többet nem látjuk vagyonunkat, vagy idegen kézbe kerül, és olyan termékeket, szolgáltatást ,,árulnak" bennük, mely számunkra igen borsos árú vagy már megfizethetetlen. Közben meg folyik az irtás, nem kell az idős, a nyugdíjas, a tisztességben megőszült, hulljon tévúton rohangáló mentőkben az eddig még megmenthető beteg, butuljon a népség médiát bambulva, s legyen analfabetizmusközeli, aki majdan iskolát végez. Ha nem lennének az éhbérért dolgozó, még becsületes pedagógusok, orvosok, mérnökök, egyáltalán a szakmájukban csak azért is helytálló, egyenes gerincű magyar emberek, még rosszabb lehetne a helyzet.

S közben az az oldal, mely a változtatást — végre már egyszer — elvégezni hivatott volna, szépen tolja előre, messzebb annak határidejét. Közben ketyeg az ingyenkassza, csurran-cseppen a ,,lé", kellemes a rekkenő nyárban a langyos víz. És — sajna — csattogó könyöklésektől, polc-, íróasztal- vagy pozíciókeresők lihegésétől hangos az ellenzék kulisszája. Hisz időben el kell ám foglalni a stratégiai pozíciókat, mert ha majd egyszer győzünk, a lerablott ország maradék koncához jó lesz minél közelebb ülni...

Az előbbieket — nagyon kérem — csak az vegye magára, akire illik. Tisztelet, nagy-nagy tisztelet a tiszta lelkű, szálfaegyenes, érdek nélkül, juttatás nélkül, valóban az ügyért dolgozóknak. De akinek inge — mint Hofi mondá —, az végre öltözködjék már fel, és húzza el a csíkot, mert még meg- vagy ráfázik...

Lengyel—magyar keresztény értelmiségi találkozón voltam az elmúlt hét végén Budapesten. Egyházi emberektől polgármesterekig sokan eljöttek a nem is oly közeli Lengyelországból. Szenzációs előadások, őszinte problémafelvetés, rengeteg tanulnivaló jellemezte a rendezvény hangvételét, hangulatát. Kérdések sorozatával árasztottuk el őket, többek között az önkormányzás és a politika viszonyáról is, tulajdonképpen azt kérdezve, hogy mennyire átpolitizált a helyi vezetés. A válasz elképesztően egyszerű volt: elszámoltattuk, leléptettük, akiket kellett, és most az emberek azt nézik elsősorban, hogy a választandó vezetők értik-e dolgukat, és csak másodsorban azt, hogy milyen párthoz, oldalhoz tartoznak.

Mi is erre várunk. Tizenhét éve. De meddig még? Hisz a birka pörköltnek jó, nem közéleti szereplőnek.