Sepsiszentgyörgy szépül, tudjuk. A város integrált utcaképe egyre erőteljesebben sugallja, az összevisszaság látszata ellenére szakemberek sokasága paradicsomi állapotok irányába taszigálja a kisvárost.
S ha az eszményi arculat eléréséhez éppen arra van szükség, hogy a központ kis utcájában (Gödri Ferenc) egy állítólagos teljes felújítás jegyében könyörtelenül kivágják az összes díszbarackfát, hát ez egyáltalán nem akadály. Mert ezt követeli az uniós szabvány: sztenderd méreteket. A Gödri Ferenc esetében a teljes utcafelújítás idejét éljük tehát, s hogy ez éppen a lakók tömeges nemtetszését váltja ki, hát elmúlik, kutya ugat, karaván halad. Szépül a város.
Szentgyörgyön utcakép dolgában már sok mindent megéltünk: láttunk már városközpont közeli gödröt hónapokig tátongani, a szakszervezetek művelődési háza előtti téren egy tavalyi gumipapucsos felújítás – hazai stílusban, gumipapucsban („slápban”) csoszogó iparosok egész nyáron úgy tettek, mintha dolgoznának – maradék hordaléka (értsd: homok) még mindig egy parkoló sarkában díszeleg, vélhetően arra vár, hogy elmossa az esővíz. Mert a munka végeztével el sem vitték, aztán még csak el sem lopták, mert ugyebár nehéz.
Nem kell rosszindulatú, kákán csomót kereső szemlélőnek lenni ahhoz, hogy azt gondoljuk erről az egész, integrált városfejlesztés fedőnevű akcióról, hogy bár szép is, hangzatos is, többfelé eredményes is, összességében azonban valami még sincs rendben vele. Mert a kiszámíthatóságra, közlekedésben biztonságra vágyó városlakó a feltúrt utcák, lezárt szakaszok, gödrök láttán inkább fejetlenséget vél felfedezni, mintsem valami nagyon sajátos kelet-európai szakértelmet. Egész egyszerűen úgy tűnik, hogy azok, akik ezt az egészet építőkként művelik, nem értenek hozzá. Persze, rossz a pályáztatási rendszer, emiatt vacak a kivitelezés, s azt is tudjuk, ilyen körülmények között a városvezetés legfennebb annyit tehet, hogy nem veszi át a munkát. Csakhogy sovány vigasz a magyarázkodás a nap mint nap lezárásokat kerülgető autóvezetőnek, gyalogosnak egyaránt, és ebben az egészben az a legrosszabb, hogy a türelemre intő városvezetés bizakodása ellenére sem látni, mikor lesz végre rend a káosz helyett.
Áldott szerencse, hogy elbukott a mélygarázs szép felépített terve. A jelenlegi munkaritmus ismeretében a központ, az Erzsébet park egy része bizonyosan évekig építőteleppé vált volna. De ne csüggedjünk, nézzünk körbe derűvel, itt a tavasz, s közeleg a nyár is, s ha késik egy-egy utcácska felújítása, újabb gödör bukkan fel, macskaköves szakaszokra esetleg nincs traktorunk, ne adjuk fel: miénk itt a tér.
