A legutóbbi, világra szóló események után az oroszok most mind úgy vigyorognak, mint Putyi(n) a laskának és a Krím Oroszországhoz csatlakozásának. A történtek bírálói azt mondják, a krími népszavazás törvénytelen volt.
Kérdem én: vajon, ha a népszavazók úgy döntenek, hogy Ukrajnához akarnak tartozni, akkor is azt mondanák? Most Amerika és az EU tagországai szankciókról papolnak. Néhány orosz vezetőt vízumtilalomban és vagyonbefagyasztásban részesítettek. De Putyint nem. Úgy látszik, mégiscsak akarnak vele beszélni.
Pedig az orosz vezér eddig meredek dolgokat állított: „Emberek milliói egyik országban feküdtek le aludni, de már egy másikban ébredtek fel.” Amikor ezt mondta, még csak nem is a magyar határokon kívül rekedtekre vagy azok őseire gondolt. Pedig rájuk is érvényes. Amikor reggel felébredtek, azt hitték, hogy csak rossz álom az egész. Aztán lassan rájöttek, hogy a rémálom maga a valóság. Putyin a koszovói precedenst is felemlegette. Ott sokan haltak meg – mondta –, és feltette a költői kérdéseket: a Krímben is sokaknak meg kellett volna halniuk, és amit lehetett az albánoknak, azt miért tiltják a krími oroszoknak? Ugyanakkor síkraszállt az ukrajnai kisebbségek nyelvi jogaiért. Azt mondta: bár az ukránok egyelőre leállították az új nyelvtörvény alkalmazását, de később végigvinnék, és ez „érintené az oroszokat, krími tatárokat, románokat és magyarokat”. Még jó, hogy gondol ránk is.
Amikor ilyeneket szaval, akkor lovat ad mindazok alá, akik elégedetlenek azokkal az országokkal, amelyekben szerencséltetik élniük. Az Észak-Olaszországban élők Olaszországtól, a katalánok Spanyolországtól, a skótok Angliától akarnak elszakadni. Ezek közül egyedül az angolok fogadják angol hidegvérrel a skótok népszavazási kezdeményezését a leválásról.
Székelyföld lakói is állandóan népszavazásokat emlegetnek. A hatalom erről ugyanazt mondja, mint a krímiről, hogy az kész krimi. Mi meg fölöslegesen hangoztatjuk, hogy nem akarunk ki-, le-, meg- vagy elválni. Az istennek sem akarnak a fülüknek hinni. Ha már így van, akkor mondjunk egyebet. Azért, hogy a népszavazáson vegyenek részt az itt élő román barátaink is, mondjuk, igenis, ki akarunk válni Romániából. Azt akarjuk, hogy akár a Krím félsziget, mi döntsünk e terület autonómiájáról. Ebben a népszavazásban Putyin egyértelműen támogatni fog. Aztán, hogy a románokat is megnyerjük az ügynek, és Amerika is ismerje el a népszavazás eredményét, csatlakozzunk Amerikához! Lehetnénk az Egyesült Államok 51. szövetségi állama. Az ötvenedik, a Hawaii-szigetek messzebb esnek New Yorktól, mint Sepsiszentgyörgy. Nálunk is három hivatalos nyelv lenne. Az angol, a magyar és a román. De csatlakozhatnánk Németországhoz, Angliához, Olaszországhoz vagy más nyugat-európai országhoz is. Így nem kellene annyi honfitársunknak ezekbe az országokba vándorolnia.
Ha nem kellünk nekik, akkor még mindig kérhetjük Putyint, hogy vegyen fel az Orosz Föderációba. Csak akkor az orosz is hivatalos nyelv lesz.
