Az Ungváron kiadott, Kárpátalján terjesztett Kárpáti Igaz Szó szerkesztősége az olvasókhoz címzett, Mi így tiltakozunk című szerkesztőségi cikkben fejti ki, hogyan viszonyul a tervezett új ukrán nyelvtörvényhez:
Különös, megdöbbentő időket élünk. Ukrajnában az egyedüli bizonyosság a kiszámíthatatlanság. A jövő forgatókönyve még ismeretlen. Az új hatalom azonban már jelét adta, ő maga milyennek képzeli el.
A Legfelső Tanács eltörölte a 2012-ben elfogadott nyelvtörvényt, még ha a lépést Olekszandr Turcsinov megbízott államfő nem is szentesítette. Létrehoztak egy parlamenti képviselőkből és szakértőkből álló munkabizottságot, amelynek feladata az új jogszabály megalkotása. A testület többségi szavazással pedig elfogadta, hogy a Leonyid Kravcsuk volt államfő által készített tervezet lesz az új nyelvtörvény alapja.
És ez nem sok jóval kecsegtet, ugyanis komoly mértékben szűkítené a kárpátaljai magyarság nyelvi jogait. Több helyen is szerepel benne egy olyan passzus, mely szerint egyes jogok gyakorlati alkalmazására csak az állam lehetőségeit figyelembe véve kerülhet sor. És az állam bármikor mondhatja: nincsenek meg a lehetőségek a törvény alkalmazásához. Ha Kijev úgy módosítja az önkormányzati törvényt, hogy abban nem szerepel a kisebbségi nyelvek használatának joga, arra hivatkozva el lehet kerülni a nyelvtörvény vonatkozó passzusainak életbe léptetését.
A tervezet 10 százalékról a háromszorosára emeli a kisebbségi nyelvek használatának küszöbét. Akkor sem jár automatikusan, a lakosság 30 százalékának írásban kell kérnie a státus megadását, a nyelvhasználat engedélyezéséről szóló kérvényt pedig – falvanként külön-külön! – el kell fogadnia a megyei tanácsnak és a parlamentnek. Ahol a magyarság aránya nem éri el a 30 százalékot, lényegében nem működhet anyanyelvű tanintézmény. Ez azt jelentené, hogy Ungvár, Munkács, Nagyszőlős, Técső, Aknaszlatina, Szolyva, Beregrákos, Kincseshomok stb. állami fenntartású magyar intézményeire lakat kerülne. Az állam számára másutt is csak a magyar nyelv oktatása lenne kötelező, minden más tantárgyat akár ukránul is oktathatnának, ha az illetékesek úgy látnák jónak. A nyelvhasználati küszöb csak a települések esetében érvényes, azaz: hiába alkot a magyarság többséget a Beregszászi járásban, a magyar nyelv – ott is – elveszítené regionális státusát.
A tervezet szerint a reklámok és hirdetések nyelve kizárólag az ukrán lehet. A 25. cikkely 2. bekezdése szerint a hivatalos szövegekben, a tankönyvekben, a nyomtatott sajtóban az Ukrajna területén használatos földrajzi neveket kisebbségi nyelveken is az ukrán nyelvből kell átírni. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy a tankönyvekben, újságcikkekben, közleményekben például a Mukacseve, Uzshorod, Uzs megnevezésnek kell szerepelnie. Szürte helyett Szjurte, Nagydobrony helyett Velika Dobrony, Gát helyett Haty, Feketepatak helyett Csornij Potik, Visk helyett Viskovo, Técső helyett Tyacsiv írható csak le.
Mint a szovjet időkben. Az idősebbek bizonyára emlékeznek még rá, a fiatalabbaknak azonban nincs ilyen tapasztalatuk. Azért, hogy mindenki (újra)érezze, csak a toponímiák esetében mit jelentene az új nyelvtörvény bevezetése, lapunk mai számának (jelen írást leszámítva) minden egyes cikkében minden egyes földrajzi nevet a hivatalos ukrán megfelelőjéből vezetünk le, ahogy azt a jogszabály megkövetelné. Mi így tiltakozunk a készülő magyar- és emberellenes nyelvtörvény ellen.
S már most kijelentjük: amennyiben a Legfelső Tanács elfogadja a jogszabályt, azt nem fogjuk betartani!
