Az alvadás, koaguláció (latin, valamely kolloid oldat kicsapódása) szakszó K betűjelével egy olyan – viszonylag nemrég megismert – vitamint neveztek el, amelynek legjelentősebb tulajdonsága a véralvadást szolgáló protrombin állandó és elégséges jelenlétének biztosítása.
A protrombin hiánya vagy elégtelen koncentrációja esetén a sebek vérzése nem szűnik meg. Magát a jelenséget elég régen, már 1935-ben Schönheyder házi majorságnál (kacsa, csirke, galamb) feljegyezte, és ezek vérzékenységét – helyesen – bizonyos takarmányfélékkel hozta összefüggésbe. Később a rejtély megoldásához, a K-vitamin felfedezéséhez Henrik Dam és Eduard Doisy hasonló megközelítéssel, de most már a protrombinnak mint véralvadási faktornak a felismerésével jutott közel. Felfedezésük jelentős volt, ezért 1943-ban orvosi Nobel-díjjal jutalmazták. Azt azonban csak a kilencvenes évek elején fedezték fel, hogy a protrombin egy addig ismeretlen aminosavat tartalmaz (plazmafehérjét), amely a májban a glutaminsav fehérjéjéből keletkezik. Ehhez szükséges a K-vitamin jelenléte. Ezután jöttek rá, hogy nemcsak a véralvadás miatt fontos a K-vitamin, hanem a kalcium hasznosításában – a D-vitaminnal együtt –, a csontok és a kötőszövetek anyagcseréjében is nélkülözhetetlen.
A véralvadás fontosságát mindenki megtapasztalhatta, leggyakrabban orrvérzéskor. Néha bizony nehéz megállítani. Tulajdonképpen mi történik szervezetünkben, mi akadályozza meg az „elvérzésünket”? Nem jut tudatunkig ez az igen bonyolult, tizenhárom faktort működésbe hozó élettani folyamat. Az érfal sérülésével kezdődik. (Teljes leírását leegyszerűsítjük.) A vértestek ebben a pillanatban egy enzimet (tromboplasztint) szabadítanak fel, amely a vérplazmában lévő inaktív protrombint aktivizálja és trombinná alakítja. A trombin a maga rendjén egy ugyancsak állandóan jelen lévő, de inaktív fibrinogént aktív fibrinné alakít, aminek következtében bekövetkezik a véralvadás.
K-vitaminban gazdag a spenót, a káposztafélék, spárga, zöldborsó, burgonya, paradicsom, zöld tea. Állati eredetű táplálékainkban kevesebb található, ezek: máj, tej, tejtermékek, tojás. Ugyanakkor szervezetünk is termeli bélbaktériumokkal. Hasonlóan a zsírban oldódó többi vitaminhoz, a máj tartalékolja, de a többinél hamarabb bomlik le. Naponta 50–100 mikrogrammot használ el a szervezetünk. Kelkáposztában található a legtöbb (500 mcg 100 g-ban), spenótban 350, bimbós kelben 230, brokkoliban 210, salátaboglárkában 200, fejes salátában 120, karfiolban 80, zöldbabban 45, uborkában, cukkiniban 30, paradicsomban 10. A joghurt és a kefir állandó K-vitamin-„serkentőnk”.
