A vállalkozóbb szellemű résztvevők jelmezeket kölcsönözhettek a Tamási Áron Színház jelmeztárából, Nyisztor Angéla félszáz érdeklődőnek biztosított egy-egy érdekesebb ruhadarabot. – Kaphatok egy cilindert? – kérdezte egy piros frakkos hölgy, aki előbb egy feketét próbált, aztán egy világosabb színű mellett döntött. A színház előtti téren arcfestést is lehetett igényelni, ezzel a lehetőséggel többnyire fiatalabbak éltek. Délután fél négyre mintegy 150–200 kerékpáros gyűlt össze, köztük számos színész is, az indulást Diószegi Attila jelentette be, igaz, ő egy robogóval állt a bringások élére, Nagy-Kopeczky Kálmán pedig görkorcsolyával vágott neki az öt kilométeres útnak. Sepsiszentgyörgyön egyébként hagyománya van a biciklis rendezvényeknek, így a tegnapi, Színház két keréken nevű akció csak abból a szempontból számít újdonságnak, hogy színészekkel eddig még nem szerveztek ilyen megmozdulást. A kezdeményezők arra gondoltak, ez a világnap jó alkalom arra, hogy bárki együtt kerékpározhasson a színészekkel, illetve hogy ebben a formában, egy kicsit emberközelibben hozzák ki a színházat az utcára. A kerekező színészek egy-egy előadásban használt jelmezükkel álltak be a sorba, összességében igen változatos, színes összképet eredményezett a ruhakollekció. A kerékpárosok négy óra tíz perckor értek vissza a színház elé, még Bocsárdi László direktor is megnézte őket az ablakból, majd Diószegi Attila hangosbemondóján köszönte meg a jelenlétet, s arra bátorított, jöjjenek minél többen, többször színházba. A résztvevők búcsúzásként magasba emelték bringájukat, majd szétszéledtek. D. Albu Annamária érdeklődésünkre azt mondta, jó, de ráérős biciklizés volt, olyan lassan mentek, hogy majdnem összeütköztek, igaz, ha gyorsan végigtekernek a városon, akkor senki sem figyel rájuk. Mátray László úgy fogalmazott, a színházi világnap főként a nézőknek ünnep, esélyük van valami speciálisat látni, most például kipróbálhatták, milyen egy-egy jelmezbe bújni, de ő maga különösebben nem ünnepel, este ugyanúgy előadásra készül, mint máskor.