Ioan Selejan a székelyföldi román–magyar feszültségeket a két közösség közötti kommunikáció hiányának tulajdonítja. „Biztosan mindenkinek jót tenne, ha elmélyítenénk a párbeszédet, megnyugtathatnánk a térség románjait, akik joggal aggódnak amiatt, hogy mi lesz velük, ha Székelyföld autonómiához jut” – jelentette ki a püspök. Megemlítette, Székelyföldön tekintélyes román közösségek veszítették el a nyelvüket és identitásukat, példaként Mikó­újfalut, Sepsibükszádot és Aldobolyt hozta fel, ahol az emberek már csak a templomban, imáikban románok, otthon magyarul beszélnek. „Ha a magyarok számára riasztó perspektíva elveszíteni az anyanyelvüket, a kultúrájukat, akkor a székelyföldi kisebbségi románokban is ugyanezek a félelmek dúlnak. Ezért lenne logikus, ha ez a két kisebbségi félelem találkozna, hogy a döntések meghozatalakor figyelembe vegyék a másik érdekeit is” – jelentette ki.
Az ortodox püspök elmondta, maga is jónak és megvalósítandónak tartja a döntéshozatal közelítését a „területi struktúrákhoz”, de úgy véli, tisztázni kellene, hogy ez nemcsak Székelyföld számára fontos, hanem az ország más régiói számára is. „Ha a többi romániai régióban is hasonló gyakorisággal beszélnének az autonómiáról, megszűnnének az azzal kapcsolatos gyanakvások, miszerint Székelyföld el akar szakadni, hogy mást akar, mint a többiek. A magyar félnek egyértelművé kellene tennie álláspontját a parlamentben, és elfogadtatnia azt a többiekkel is” – tette hozzá Selejan.
A magyar közvélemény megnyugtatására Ioan Selejan kijelentette, lezártnak tekinti a székelyföldi ortodox templomépítések fejezetét. „Van még egy befejezésre váró templom Sepsiszent­györ­gyön, kettő Hargita megyében, Ma­roshévíz környékén. Úgy ítéljük meg, hogy ezekkel elegendő templommal rendelkezünk a híveink számához viszonyítva. Néhány kápolna, imaház építésére még sor kerülhet, elsősorban kórházakban, de az ortodox egyház a továbbiakban a szociális kérdésekre, az emberek megsegítésére kívánja helyezni a hangsúlyt” – tette hozzá.