Alulírott A. Szándu titkos közeg egy feltűnően nőies kinézetű egyén ügyében az alábbi jelentést írom.
A feltűnően nőies kinézetű egyén megfigyelési időszakomban tűnt fel.
Gyalogátjárón kelt át az úttesten, ami eleve gyanús viselkedésre utal, lévén hogy mielőtt lelépett volna a zebrára (nem a páratlanujjú patások rendjébe tartozó afrikai lóféléről – Equus zebra – van szó!), elolvasta a fehér csíkok közé nemrég a közlekedési kollégák által felfestett figyelmeztetést, és az utasításnak megfelelően balra nézett. De még ennél is feltűnőbb volt kezében egy csokor hóvirág (Galanthus nivalis), melyet időnként szaglószerve irányába felemelt, és akkor mosolygott. Egyből rájöttem, ezek jeladások, nyilván, egy titokzatos összeesküvés nyomára bukkantam véletlenül. Hivatásomnak megfelelően azonnal a nyomkövetés alapvető módszeréhez folyamodtam, azaz a feltűnően nőies kinézetű egyén (a továbbiakban gyanúsított) nyomába eredtem. Megérzésem nem csalt, a gyanúsított pár méterrel odébb, az S. vendéglő előtt, nem a kerthelyiség, hanem a főbejárat mellett egy férfival találkozott, aki messziről mosolygott rá, és bár nem láthattam gyanúsított arckifejezését, lévén hogy őt hátulról követtem, feltételezem, hogy a szaglószerve irányába felemelt virágcsokrot követő szájmozgással leadott jelre válaszolt hasonlóképpen a férfi. A találkozás pillanatában a férfi megölelte gyanúsítottat, addig háta mögé dugott kezét elővette, és egy szál, zöld papírba csomagolt vörös rózsát (Rosa rugosa) nyújtott át neki. Ez az első jeladásra adott válasz kellett hogy legyen, egyben a titkos köszönés viszonzása, vagyis a találkozás elfogadásának megerősítése. Mert igyekeztem láthatatlan maradni, ezért továbbmentem az utcán, de szemüvegem visszatükröző lencséjén figyelemmel követtem, amint a férfi bemegy a vendéglő ajtaján, és nyomban utána belép gyanúsított is. Én az oldalsó bejáraton szintén bementem a helyiségbe, sajnos, az összeesküvők közelében nem találtam szabad asztalt, valami okból kifolyólag ma majdnem minden hely foglalt volt, ami szombati napokon ritkán fordul elő, ezt onnan tudom, hogy sok megfigyelésre, valamint beosztottjaimmal való hivatali megbeszélésekre magam is sűrűn használom a vendéglátó-ipari egységeket. Beszélgetésüket így nem tudtam kihallgatni, de az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a mai napon az egész vendéglőt egy hatalmas összeesküvői csoport használta titkos találkahelyként, ugyanis minden asztalnál egy nő és egy férfi foglalt helyet, étlapból rendeltek, italt fogyasztottak, és feltűnően egymáshoz hajolva, nagyon halkan beszélgettek, időnként félhangosan nevettek is. Egyik-másik asztalnál azt is megfigyeltem, hogy az egymással szemben ülők mindig mosolyognak egymásra, valamint azt is láttam, amint gyanúsított az asztalterítő alatt megfogja az őt a vendéglőbe kísérő férfi kezét, vélhetőleg ekkor csúsztathatott át neki egy küldeményt, talán éppen az összeesküvők titkosírásának kódját.
Alulírott A. Szándu titkos közeg további utasításig felfüggesztem a megfigyelést, annyit még jelentésemhez hozzáfűzök, hogy gyanúsított és férfi partnere mintegy másfél órát időztek a vendéglőben, távozáskor utóbbi fizette a fogyasztást (készpénzzel!), telefonon taxit hívott, és egy Szegfű (dianthus, de nincs felírva a névtáblára) utcai konspirációs házba együtt mentek be, melynek ablakain a sötétítőket lehúzták, holott még világos volt odakinn.
Kelt Sepsiszentgyörgyön 2014. március 8-án, olvashatatlan aláírás.
