Így történik ez, ha valami újat kell építeni, és akkor is, ha a régit kell menteni vagy hasznossá tenni. Mert lám, a községközpontban sikeresen bővül a székház, lesz műgyepes sportpálya, Zalánban új hidakat építenek, itt és Olt­szemen ravatalozót, körvonalazódik a kistérség turisztikai fejlesztése. Láto­ga­tásunk idején rózsabokrokat ültettek mindenütt az utcasorok mentén, április nem tréfával kezdte.

Spórolt pénzből új épület
Mondhatni, három hónap alatt emelkedett ki a földből az az épület, amellyel kibővítették a bodoki önkormányzat jelenlegi, szűkösnek bizonyult székházát. A rendszeres tatarozás és a tetőtér beépítése révén a lepergett évtizedek alatt megújult a községháza régi épülete is, s csodák csodája, állaga sikeresen dacolt az idővel, a sorozatos földingásokkal, pedig – mint megtudtuk – 1912-ben épült! A zsúfolt irodák, az egyre szaporodó irodai feladatok és a helyi közigazgatási apparátus számbeli növekedése szükségessé tette az épület bővítését. A kivitelező cég alig három hónap alatt felemelte az új székházat (képünk), ottjártunkkor már szépítették piacos felét, az udvaron pedig javában dolgoztak.
– Az önkormányzat megspórolt pénzén épül a bővítmény – jegyezte meg Fodor István polgármester. – A földszinten két kocsi számára garázs, mellette a legszükségesebb munkálatok elvégzésére alkalmas műhely. Itt kap helyet a központi fűtés kazánháza és a tűzveszélymentes fásszín. Felette a titkárság, a könyvelőség, s a tetőtér alatt egy tágasabb fogadóterem tizenöt férőhelyes asztallal, ahol tanácsüléseket lehet tartani vagy fogadni a küldöttségeket. Ha a bútorzat elkészül, költözik a hivatal. A régi épületet jelenleg is renováljuk, itt is átalakítások lesznek és átjárás az új épületbe. Gondoltunk arra, hogy könnyen hozzáférhetőek legyenek azok a pénzügyi, gazdasági és szociális referensi irodák, ahol naponta nagyobb a forgalom, és fogadják a lakosságot. Az egész bővítési munkálat nagy részét már kifizettük, adósságunk nincsen.
A községvezetésnek gondja van a három település szépítésére, ami egybeesik a tavaszi takarítások idejével. Tavaly és idén összesen ezer rózsatő került a zöldövezetekre. Akadt, amit eltulajdonítottak, ami gondatlanság áldozata lett, de lassan belátják a falvak lakói, hogy rendezett, szebb helyeken jobb élni. Akinek gondozatlan és esetleg szemetes bennvalójának eleje, csak a takarítás után kap majd rózsatövet – szólt a figyelmeztetés.

Oltszem – majdani turistaparadicsom
Nem túlzás, mert a hely általános érdeklődésre számot tartó értékei (ősvárak, római castrum, Mikó-kastély) mellett a szűkebb környék nemcsak az idegenforgalom, hanem a gyógyturizmus természetes tényezőivel és adottságaival (ásványvizek, mo­fettagáz, mikroklíma) is rendelkezik. Részlegesen már működik is A borvíz útja program alapjaiból megépült korszerű kezelőközpont, a nyári időszakban pedig a mofetta. A helyiek egy fedett pavilont is akarnak építeni, nemcsak az eső ellen, hanem hogy kánikula idején árnyékot tartson hétvégeken a környékről idesereglő kirándulóknak. A bodoki önkormányzat egy halastóról is álmodik, s mindennek a csúcsa egy szabadtéri strand lenne az Olt lankáján. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nem messze innen, lomberdők árnyékában várja a kikapcsolódni vágyókat az a Sütei feredő, amelyet a helyiek és a megyei tanács varázsolt újjá a budapesti Ars Topia Ala­pítvány által működtetett kalákáscsoporttal. Gaz­dasági okok­nál fog­va Olt­sze­men ugyan még nincsenek  vendégházak, uniós szintű szállás­helyek­, ezeket távlatilag a Mikes-kastély és az udvarán álló ingatlanok tudnák helyettesíteni, mert nem titok, hogy a helyi önkormányzat és a megyei tanács ki­nyilvánította vásárlási szándékát a kastély egykori tu­lajdonosa, nevezett Schmuss­ler úr leszármazottainak, sőt, a tanács vásárlás céljára már egy tetemes pénzösszeg tartalékolását is megszavazta.
– Nem meglepetés, hogy gazdát cserélne ez az egész komplexum – nyilatkozta Kovács Zoltán, a Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság oltszemi egységének vezetője. Harminchét éve dolgozom itt, elképzelhető, hogy minden zegzugát ismerem ennek a helynek, az épületeknek, az azt körülölelő területnek. Természetes tehát, hogy érzéseim kettősek: jó hír számomra, hogy lehetőség nyílik így a kastély mentésére-tartósítására, esetleg nemesebb célokra való használatára is, ugyanakkor gyerekközpontú gondolkodásmódom sugallja és jogosan reméli, hogy gyerekeink hasonló jó minőségű gondozásban részesülnek a majdani változás után is. Egyébként ez az óhajuk, kikötésük az eladó család leszármazottjainak is. Az otthonban jelenleg száz gyermek kap szállást, akadálymentesen mű­ködik a kilenc osztállyal rendelkező speciális oktatási központ, mely pénzügyi szempontból a háromrózsai speciális iskolához tartozik. A műemlék kastélyt lezárták, semmilyen célra nem használjuk, mentőmunkálatokra vár.
A lepergett majdnem négy évtized alatt Kovács Zoltán számos fontos adat és részlet birtokába jutott az 1827-ben épült kastélyépületet illetően, ami nemcsak épí­tészet­történeti, hanem helytörténeti szempont­ból is fontos. Három évvel ezelőtt tiszteletét tette ott a sepsikőröspataki származású gróf Kál­noky Farkas, megtekintette a kastélyt. El­mondta, biztos francia forrásokból tudja, hogy az épületbelső falfestményeit egy francia származású fogoly festette. Magya­rán az információ megkérdőjelezi a közismert feltételezést, hogy azok a marosvásárhelyi zenélőkút építőmestere, Bo­dor Péter munkái. A Napóleon vesztett csatáit jelképező festmények is ezt igazolnák – fejtette ki Kovács Zoltán, hiszen milyen különösebb köze lehetett volna ehhez a témához egy székely származású ezermesternek, s a falfestmények szakmai-művészi kivitelezése is mintha kívánnivalót hagyna maga után.
Oltszem mindennapi gondjai is terítékre kerültek látogatásunkkor. Két évtized után az oltszemiek is belátták – folytatta Fodor István –, hogy szükséges egy ravatalozóház. Ahhoz, hogy egy ilyen közösségi célú építményt létrehozhassunk, a területnek, amire ráépül a ravatalozó, tanácsi tulajdonba kell kerülnie. Makacs és maradi gondolkodásmód akadályozta meg azt is, hogy a falunak új kultúrházat építhessünk, hiszen az épületek úgyis örökre Oltszem falu­közösségének a tulajdonában maradnak. Végre megtört a jég, a presbitériummal szót tudtunk érteni.
– Valóban fontos nekünk a ravatalozó – mondta Asztalos András, a helybeli református egyház gondnoka. – Beleegyeztünk abba, hogy átengedünk egy megfelelő helyet a temető felső részében, amelyhez a püspökség beleegyezését is kértük. Túl vagyunk már az egyezségen, a temetőrész topográfiai felmérésén is, folyamatban a szükséges terület kijelölése, majd pedig tulajdonjogának megváltoztatása.

Munkás nyár vár Zalánra
Valós gazdasági, építészettörténeti, tájképi és idegenforgalmi értékekkel rendelkezik a Pincevár alatti Zalán. Ezek teszik érdemessé arra, hogy itt is gyökeret verjen a falusi turizmus, kereseti lehetőséget teremtve a helybeliek számára. Csak az infra­struktúra egy részének  kiépítése akadályozza még ezt: van megfelelő erejű villamos energia és működő ivóvízrendszer a faluban, és nem telik el olyan esztendő, hogy valami új ne születne itt. Megújult a falu iskolája, a kor igényeinek megfelelő a művelődési háza, egyre szaporodik a hétvégi házak száma is. Minden esztendő meghozza a maga kívánalmát. Idén két híd építése vált szükségessé, amire már a hivatal készítteti az előtanulmányt, s a kivitelezésre szükséges anyagiaktól teszik függővé, hogy mindkettőt meg tudják-e majd építtetni még ez év nyarán.
– A hidak két falurészt szolgálnának ki – tájékoztatott Király Lajos, aki Zalánt képviseli a községi tanácsban. – Mivel a település hegyoldalban helyezkedik el, különösen téli időben az alszegiek közlekedési eszközökkel nehezen tudnak kijönni a főútra, ezért kell egy híd itt a Falupatakra, és a patak felső folyásán egy másik, amely megkönnyíti a közlekedést a magasan fekvő Suta nevű falurészhez.
– Itt is ravatalozó építése vált szükségessé – tudtuk meg a polgármestertől. Egyelőre  a templommal szemben levő telken néztek ki erre a célra egy helyet, ami a helybeli kis lélekszámú római katolikus filia tulajdona. Az ide beszolgáló plébános nem zárkózott el a gondolattól, de a bodoki községvezetés nem hozott ebben még végleges döntést. Mivel az említett gyümölcsös közvetlenül határos a református gyülekezeti ház mögötti kerttel, s mert az is alkalmas lenne ravatalozó építésére, megkerestük Gocsman Sándor helybeli lelkészt, aki elmondta, elképzelhető, hogy a presbitérium is átadna ott egy erre alkalmas telekrészt, ám ebben az ügyben az egyházközséget még nem kereste meg a bodoki vezetőség. Az önkormányzat lehetőségeinek függvényében hajlandó segíteni a jövőben a község területén működő történelmi egyházakat és civil egyesületeket. Erre a községi tanács hozott határozatot, és tartalékoltak is bizonyos pénzösszeget. Ha a határozattal egyetért a prefektúra, pályázatot írnak ki. Megalakult egy helyi bizottság is, amely majd elbírálja a beérkező pályázati dokumentációkat.