Állandó választási lázban égünk. Még le sem zajlottak a magyar választások, már az európai parlamenti választásokra készítgetnek fel. Román honfitársaink irigyelhetik tőlünk, mert most már rajtunk is múlhat, ki vezeti majd Magyarországot.
Csoda, hogy nem kérik, minden román állampolgárnak legyen szavazati joga a magyarországi választásokra is. Eddig is erősen kampányoltak például a Jobbik ellen, sokkal jobban, mint a román Új Jobboldal ellen.
Romániában most zajlott az európai parlamenti választások kampánynyitója, és már folyik a harc a mandátumokért. Örvendetes, hogy például a szocialista Cătălin Ivan úgy vélekedik Sógor Csabáról, hogy öt-hat mandátumra lenne szüksége, míg felfogja, melyek az európai értékek, és lehet, azért küldik Brüsszelbe, mert egyelőre nem érti, milyen világon él. Akad, aki szerint kisebbségi szempontból a román törvénykezés a legsikerültebb, mondhatni modellértékű Európában. Nálunk különben állandóan agitálnak Tőkés László ellen is, aki március elején helyzetünket a krími tatárokéhoz merte hasonlítani. Tőle nemcsak az érdemrendjét akarnák megvonni, hanem – ha lehetne – európai parlamenti mandátumát is. Hogy okosodjunk, és lássuk, milyen jó dolgunk van itt, az lenne a legjobb, ha például a román szocialisták átadnák helyüket, vagy a magyar pártok tagjait is feltennék listáikra, hadd tanuljanak a székelyek Brüsszelben.
Közben miniszterelnökünk, Victor Ponta azt is megmondta, hogy a magyarok olyan autonómiamodellt támogatnak, amely más országokban sem működik. Az is kiderült, annyira szeretnek, hogy közelükben szeretnének tartani. És tegyük hozzá: rövid pórázon, szájkosárral, nehogy elradikalizálódjunk.
Így nem kellene azon törniük fejüket magyar európai parlamenti képviselőinknek, hogy az EU fogadjon el szabályozást az őshonos közösségek védelméről, javasolhatnák, inkább szüntesse meg a meglevő autonómiákat is. Fel kellene számolni Katalóniát, a saját katalán nyelvvel, zászlóval, címerrel rendelkező autonóm közösséget, és beolvasztani Spanyolországba. El lehetne venni Dél-Tirol autonómiáját is, hogy ne tudjunk állandóan vélük példálózni, vagy például Svájcot egységes nemzetállammá nyilvánítani. Ott a lakosság 64 százaléka német anyanyelvű, az lehetne az ország hivatalos nyelve, és kész. Nem kell bajlódni a tizenhat százaléknyi franciával, a nyolc százalék olasszal, hogy az elenyészően csekély számú rétorománról ne is beszéljünk.
Bizony, lenne elég tennivaló az Európai Parlamentben.