Farcádi Botond
Nem túl gyakori, hogy választások napján ne az a kérdés foglalkoztasson, ki is nyeri a megmérettetést, mely párt alakíthat kormányt, lesz-e stabil parlamenti többség a felálló hatalom mögött.
Márpedig tegnap, az országgyűlési választások napján jóformán csak olyan, kis túlzással részletkérdésnek nevezhető problémák miatt izgulhattunk, mint hogy a kormányzó pártszövetségnek lesz-e ismét kétharmados többsége, megelőzi-e a magát baloldalnak nevező posztkommunista-liberális szörnyszövetséget a Jobbik, avagy sikerül-e átlépnie a parlamenti küszöböt az ellenzéktől és kormányoldaltól egyaránt elkülönülő LMP-nek.
Nyugodt távolságtartással ennek ellenére sem figyelhettük a történteket. Főként azért nem, mert ezúttal nem a szemlélődő, az arénán kívülre szorult szurkoló szerepét szánták nekünk: magunk is részt vehettünk a voksoláson, beleszólhattunk a nemzet sorsának alakításába. Izgulhattunk kicsit azért, vajon visszaigazolja-e a Magyarország határain kívül élő magyarság azt a nemzetegyesítési törekvést, amelyet Orbán Viktor kormánya négy évvel korábban meghirdetett. És azért sem tekinthettük előre lejátszottnak a mérkőzést, mert volt már arra példa – a legszembetűnőbb 2002-ben –, hogy győztesnek ígérkező játszmáknak vereség lett a vége.
A tegnapi voksolás üzenete viszont minden tekintetben egyértelmű. A Fidesz győzelme nem egyszerűen fölényesnek minősíthető: a legsúlyosabb gazdasági válság éveiben kormányzó alakulat olyan erőteljes felhatalmazást kapott ismét a választóktól, amely kisebb csoda – annál is inkább, mert az oly hosszú éveken át recesszió sújtotta Európa legtöbb országában a kormányok megfizetik az árát a sokszor elkerülhetetlennek tűnő kiigazító intézkedéseknek, melyek leggyakrabban kimerülnek a lakosságot érintő megszorításokban. A közteherviselésbe a bankokat, multikat is bevonó, unortodoxnak nevezett magyar gazdaságpolitika viszont eredményesnek bizonyult, és ezt a lakosság is elismerte. Ebben a vonatkozásban európai rekordnak vagy inkább hungarikumnak számít a Fidesz-kormányzás: úgy vezették ki a legmélyebb gödörből az országot, hogy a lakosság bizalmát mindvégig megőrizték.
De nemcsak a gazdaságpolitika, hanem a nemzetpolitika vonatkozásában is egyértelmű a választás eredménye. A könnyített honosítási eljárással magyar állampolgárságot kapott külhoni magyarok igen jelentős hányada regisztrált és részt vett a választásokon – nem végleges adatok szerint 150 ezer körüli levélszavazatot adtak le –, Erdély pedig élen járt ebben. Az pedig a hungarikumot kiegészítő sajátosság, egyfajta „transzilvanikum”, hogy a külhoni magyarság körében 95 százalék körüli a Fidesz támogatottsága.
