Jól járt, aki szombaton délelőtt a szeles idő ellenére megfordult a helyi termelők és kézművesek sepsiszentgyörgyi vásárában, mert a kínált portéka és a házi finomság kevés volt ugyan, a kisszámú látogatónak mégis elegendő.
Sajtot, túrót csak a kézdiszentléleki Pap Benedek Csaba árult, s míg reggeliben arra panaszkodott, kóstoló is alig akad, délig majd mindent eladott. A medvehagymás és zöldséges sajtkarika fogyott a legjobban, a füstölt sajttekercsből, ordából is szívesen vásároltak az emberek, vitték a frissen fejt házi tejet is.
Ha többen fordultak volna meg a Testvértelepülések utcájában berendezett vásárban, egy asztalkányi sajtkínálat kevésnek bizonyult volna, így ellenben jutott mindenkinek. A gazda a sajtkészítő mesterséget egy kézdivásárhelyi tanfolyamon tanulta, uniós bizonyítvánnyal rendelkezik, termékeit rendszeresen bevizsgáltatja, jelen van a céhes város vásáraiban, amelyeket sokkal jobban szervezettnek és gazdagabbnak tart a szentgyörgyinél. Elmondta, ott a helyért nem kell fizetni, itt viszont néhány órára negyven lej volt a helyfoglaló.
Ha a munkát nem számítjuk, visszajön az üvegek, címkék, engedélyek ára – tudtuk meg a gyergyócsomafalvi Bartalis Rozáliától, akinek szörpjei, befőttjei, teakeverékei csalogatták a vásárlókat. Azt mondja, a gyümölcs- és gyógynövénygyűjtésre az egész nyár rámegy, nyersanyagot nem vásárol, minden saját szedésű. Homoktövisből, csipkebogyóból és sárgarépa-kivonatból készít vitaminbombát a gyergyóújfalusi Deák Enikő, aki gyermekláncfű, bodzavirág és fenyőrügy keverékéből forrázással állít elő köhögés elleni szörpöt, de bőven kínál erdeigyümölcs-lekvárokat is. Egy székelyudvarhelyi méhész az édesharmatot a közeli hegyekben gyűjti, az akácmézet a Szeben megyei Válkhídon, a vegyes virágmézet és somkórót Székelyderzsen. Az apróka üvegbe helyezett, dióval, málnával, barackkal, csokoládéval társított mézeket aprónépnek nevezi, azt mondja, vannak, akik dísznek, ajándéknak vásárolnak ilyen üvegcséket.
A legnagyobb érdeklődés egy csíkszeredai és egy székelyudvarhelyi gazda húsos asztalánál mutatkozott, ahol friss kolbász, szalonna, füstölt tekercsek, sonkák, száraz, félszáraz szalámik, csülök, oldalas, császárszalonna miatt álltak sorban a vásárlók. Kevés fogyott viszont az árkosi, kézdivásárhelyi és bodosi mézeskalácsból, még kevesebb a kézimunkákból, ékszerekből, festett bababútorból, kötött, horgolt ruhadarabokból, és mindvégig üresen tátongott mintegy tíz asztal a negyvenből, ahol senki nem árult, pedig még az új-zélandi és kaliforniai nyuszikból is elfogyott néhány.
