A kezdeményezők szerint, ha az egyszer előkerül, mesél a XXI. század elején Erdővidék e szegletében élőkről, és elmondja: bár Erdély Románia része, olyan református magyar emberek éltek e tájon, akik bíztak a holnapban és nemzetünk megmaradásában.
A kapszula szerepét ellátó, inoxszal burkolt termoszban ennek bizonyítékait tették: Sándor István lelkipásztor utódoknak szánt, Lázár-Kiss Barna András polgármester, Szakács László alpolgármester és ifj. Józsa Rezső számadó gondnok által is aláírt levelét, az eseményre szóló, presbiterek által aláírt meghívót, az Erdővidék hetilap friss, és az Erdővidéki Hírlap azon számát, melyben az építés elkezdéséről hírt adtak, illetve forgalomban levő román és magyar aprópénzt helyeztek el. Sándor István a 100. zsoltárra alapozta rövid igemagyarázatát, majd arról beszélt, a ravatalozó megépítése miként befolyásolja szokásaikat, hiszen az elmúlt évszázadokban a családi háztól búcsúztak szeretetteiktől. Lázár-Kiss Barna András polgármester reményét fejezte ki, a következő év végéig a városhoz tartozó falvak közül négyben megépül a ravatalozó, és méltóbb körülmények közt vehetnek majd búcsút szeretteiktől.