Új könyvével, az Anyaggal kedvében járt rajongóinak, s ennek köszönhetően olyan mű kerülhetett ismét könyvespolcainkra, mely igazán értéket képvisel kategóriájában. A különböző lények garmadája, a fordulatos események, humoros szójátékok miatt nem lehet kihagyni a könyv elolvasását. Valósághű, elgondolkodtató, csodálatos mű. Egy igazán fantáziadús ember alkotásával találkozhattam. Iain M. Banksnek hívják, aki hihetetlen részletességgel mesél idegen lényekről, fejlettségi szintekről, s a végén még velem is majdnem elhiteti: létező világot mutatott be. A sci-fi könyveket lehet nem szeretni és bele sem kezdeni, illetve nagyon szeretni és le sem tenni, míg a végére nem érünk. Személyemet az utóbbi kategóriába sorolnám, bár nem mondhatom magam veteránnak, sőt, még hozzáértőnek sem e műfaj tekintetében, hisz csupán a második ilyen könyvet tartottam kezemben.
Iain M. Banks Anyag című könyve két világot mutat be: Kultúrát, egy rendkívül utópisztikus világot, ahol nincsenek járványok, betegségek, nincs pénz utáni hajsza, háborúskodás, illetve ezt állítja ellentétbe Sursamen­nel, a hagymabolygóval, melyen a visszamaradottság, a háborúk és a hatalom iránti vágy áll középpontban, ahol „az emberek – társadalmi fejlettségi szinttől függetlenül – perverz élvezetet lelnek a pusztításban”. A Kultúrában normaévekben, míg a visszamaradott Sursamenen kurtaévekben számolják az idő múlását. Egy kurta nap hossza megközelítőleg hat-hét óra. A Kultúrában mindenki azzá lesz, akivé, amivé akar. Ebben a világban a szereplők képesek gondolataikkal irányítani szerveik működését, akár nemzőképtelenné is tehetik magukat, férfi nővé válhat, nő férfivá, kiküszöbölhetőek a szervi megbetegedések vagy ezek működésének problémái. A Kultúra lakóinak célja a fejlettségi szint szempontjából visszamaradott világok háborúiba, politikájába való beavatkozás, ugyanis felelősnek érzi magát ezekkel a szintekkel szemben. Egyfajta paradicsomi állapotot juttat eszembe, ahol nem léteznek korlátok, ahol nem léteznek konfliktusok, és mindenki tökéletes – vagy adott a lehetőség azzá válni. Ebben a világban él tizenöt éven keresztül Djan Seriy Anaplia, a sarl Hausk király lánya (a sarlok elmaradott civilizációban élnek), akit kiskorában választottak ki a Kultúra világának beavatottjai kö­zé. Tizenöt év elteltével, hirtelen értesül édesapja és öccse haláláról, és elindul Sur­samenre, ahol korrup­cióra, összeesküvésekre talál.
A történetalakítás párhuzamos, ennek köszönhetően dinamikus, fordulatos. Iain M. Banks nem hagyja olvasóját unatkozni, rég találkoztam ennyire olvasmányos könyvvel, melyet az ember képtelen letenni, vagy egyszerűen csak úgy érzi, hogy nem tud elég gyorsan olvasni. Rengeteg, az életszisztémák közti konfliktushelyzettel találkozunk, ugyanakkor az életszisztémák, illetve az ezek közti különbségek a mi világunkra emlékeztetnek. A Kultúra, azaz az első világ országai, a morthanveldek, azaz a második világ országai, végül pedig a Kultúra fennhatósági körén kívül eső Sursamen, ahol burjánzik a korrupció, s ahol még mindig háborúk dúlnak. A kötetben is, miként a mi világunkban, „Elmék” manipulálják a „szintek” mindennapi életét, s ijesztően hat, amikor rádöbbenünk: szürke, hétköznapi életünkben is ugyanezen problémákkal kell szembenéznünk. A 21. században sok európai országban az élet egyenlő a bürokrácia és a korrupció elleni mindennapos harccal. Csak pislogunk ki a fejünkből, amikor újabb és újabb híreket hallunk az EU-szintű gazdasági válságról, az euróövezet problémáiról. Alabástromszobor­ként várjuk a következő megszorításokat, azokat, melyek nem tőlünk, hanem az „Elméktől” függnek. Hiába csomagolják színes cukorkás papírba a demokráciát, kis országunkban a választás csupán ebből áll: két rossz közül a kisebbiket. Ugyanakkor tény, hogy nemtörődömségünk s lustaságunk váltotta ki a világ jelenlegi helyzetét, de azt mégsem szabadna elfogadnunk, hogy az élet értéktelen, jelentéktelen is lehet, hisz a mi „luxusproblémáink” nagysága eltörpül a harmadik világban élők éhezése, magas halálozási aránya és a folyamatos mészárlások mellett.
Kultúrában azonban minden tökéletes, az az igazi példakép. Talán az Amerikai Egyesült Államok, talán Nagy-Britannia, talán mindkettő, talán más országok is. Egy biztos: az ő kultúrájukat utánozzuk, rájuk akarunk hasonlítani, mintha ők feddhetetlenek lennének. A szeplőtelen tökéletesség, a lehetőségek hazája, a globalizáció folyamatának bölcsője, a kommunikációt megkönnyítő, de manipu­lációra, emberi kapcsolatok elsilányítására alkalmas internetes világ szülőszobája. Össze­foglalva: a kis színpad esete, melyen selyemfonalnak tűnő durva kötélen táncoltatnak minket, a marionetteket. Hogy kik? Az „Elmék”, a Kultúra, nevezzük akárhogyan.
Iain M. Banks könyve gondolatébresztő: tele emberszeretettel, gépek érzelmeivel, testek, szerveik önkontrolljának mikéntjével, az ijesztő utópisztikus életszisztémák bemu­tatásával és a megdöbbentő valósággal. Kétszer olvastam el, s üzenetét csak ekkor kezdtem sejteni. Lenyűgöző és csodálatos.

Bencze Melinda