Újságíró volt. Szerette a munkáját, mert a határidők meg a folyamatos nyomás ellenére szabadnak érezte magát benne. Bement hát a főnökéhez, hisz az új témát talált a számára. Már kíváncsian várta az új feladatot, hisz régen nem kapott semmilyen különleges dolgot, amiről írhatott volna. A főnöke irodája felé vezető úton több kis matricával találkozott, melyeken ez a felirat szerepelt: március 13. A telefonjában rápillantott a naptárra, és megállapította: március 13. van. Nem tudta, mire vélni, így hát nem is nagyon törődött a dologgal. Később azt a feladatot kapta, hogy délben egykor sétáljon el a Mikó vagy a Mikes épületéhez, és várjon. Majd írja le a történteket. Nem értett semmit, de úgy tett, ahogy mondták neki.
Egykor ott állt a Mikó kapujában és várt. Hirtelen óriási hangzavar keletkezett, diákok százai tódultak ki a kapun. Az elején azt hitte, valami tüntetés az egész. Később rájött, hogy a diáksereget néhány ember vezeti, a többiek pedig, ugyanúgy, ahogy ő, nem értettek semmit az egészből. Eljutottak a Lábas Házig, ahol egy ugyanolyan hatalmas, diákokból álló csapattal találkoztak, majd a két tábor egyesült, s közösen hallgatták meg az értük megszólaló harangot. Ekkor már kezdett az újságírónak is derengeni valami. Hisz ezek a fiatalok a szabadságukért jöttek, erről beszélnek.
Később elindultak az úgynevezett Március 13. térre, ahol aztán minden a feje tetejére állt. Az újságíró figyelmét legjobban egy fal keltette fel, ahova az embereknek azt kellett felírniuk, hogy mit jelent számukra a szabadság. Nagyon jól szórakozott azon, ahogy néhányan nekirontottak, és különféle dolgokat, sportokat, együtteseket meg mindenféle fogalmat véstek a falra. És az is nagyon tetszett neki, hogy néhányan csak tétlenül álltak ott, és próbálták gondolataikat egy szóba belesűríteni, de valahogy nem ment. Mert a szabadság annyi mindent jelent, annyi leírhatatlan dolgot. Később készített néhány interjút a résztvevőkkel, szervezőkkel, de nem is igazán tudott odafigyelni. Persze, érdekelte az emberek véleménye, de a gondolatai nagyon elkalandoztak. Folyton a szabadságon járt az esze, és gondolkodott, hogy neki ez mit jelent. És lenyűgözte a szervezők bátorsága. Hogy bele mertek vágni egy ilyenbe. Ő nem biztos, hogy képes lett volna hasonlóra.
Aznap este nem tudott elaludni. Folyton csak a nap eseményeire gondolt. Úgy érezte, valami megváltozott benne. Ő is cselekedni akart. Ő is részese akart lenni. Szabad akart lenni.

Orosz Anett