García Márquezt – ahogy Latin-Amerikában szeretettel emlegették, Gabót – súlyos tüdőgyulladással kezelték Mexikóvárosban, és ugyan április 9-én kiengedték a kórházból, a légzését csak gépekkel tudták biztosítani. Az író több mint egy évtizede küzdött daganatos megbetegedéssel. 2006-ban diagnosztizált Alzheimer-kór­ja miatt az utóbbi években a demencia jeleit mutatta. A Nobel-díjas szerző 40 éve élt a mexikói fővárosban. Megromlott egészségi állapota miatt az utóbbi években kerülte a nyilvánosságot. Utoljára márciusi születésnapján intett némán a háza előtt gyülekező újságíróknak.
Az 1927-ben egy kolumbiai kisvárosban, Aracata­cában született író regényei a mágikus realizmus műfajalapító könyvei. Márquez számára az elismerést Az ezredes úrnak nincs, aki írjon című írása hozta el 1961-ben. Hat évvel később jelent meg leghíresebb műve, a Száz év magány című csa­ládregény, amelyet már Mexikóban írt meg. A spanyol nyelvű irodalom megkérdőjelezhetetlen tekintélye és vezéralakja 1982-ben kap­ta meg az irodalmi Nobel-díjat.