A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tavalyi végzősei az abszolválás után elvonultak egy világtól elzárt helyre – alkotni. Táboruk mottójául a Makkai Balázs által megfogalmazott elvet tekintették: a lapos kő, mely a víz színén – útjára indítója ügyességének függvényében – többet vagy kevesebbet pattan, előbb-utóbb elmerül, majd egy idő után csiszoltabban, újabb kacsázásra most már alkalmasabban partra kerül, valaki ismét megtalálja, eldobja, és így tovább. A kőben addig lehet gyönyörködni, míg a víz felett repül, íve ellentmondó ugyan a fizika törvényének, hiszen a súlyos tárgynak a vízzel való első találkozása pillanatában el kellene merülnie. Az analógiát kissé megerőltetve: valóban ilyen a művészet. Hazugság, mi hasonlít a valósághoz. Utánozza, lemásolja, vagy épp ellenkezőleg, a valóság leghalványabb lehetőségének is ellentmond, kitaláció, fantazmagória, őrület, vízió.
Érdekes ez a kő-víz asszociáció. Kikényszerített továbbgondolásra ad lehetőséget, a befogadó-keresés kérdésének boncolgatására. Mert az Istálló Galéria csütörtök este megnyitott tárlatán alig tucatnyi érdeklődő vett részt. Értelmezésem szerint a kő a művész alkotása, a víz pedig a műértő, művészetértékelő, művészetpártoló, netán még művekre pénzt is áldozó közönség. Namármost: a követ, ki arra érdemes, hosszabb vagy rövidebb keresgélés után csak-csak megtalálja, felemeli, tenyerébe lapítja, kezét hátrahúzza, izmai megfeszülnek, idegei szintúgy, felkészül arra a jóleső megkönnyebbülésre, mikor a kő elrepül, izgatottan várja, pattan-e, s hányat a víz színén – és akkor azt kell látnia, kiszáradt tóba hajítaná ama követ. Jó, itt-ott, egy mélyedésben csillan még némi víztükör, túl kevés azonban a kacsázásra. És akkor mit tesz az, akinek a szép sima, a rekordok rekordjának megdöntésére is alkalmas követ az isteni gondviselés kezébe adta? Zsebreteszi, hogy majd egyszer csak talál végtelen tükrű tavat? Vagy kiábrándultan félrehajítja?
Persze, a két véglet között számtalan a lehetőség. Csak ilyenkor, ennyire kiszáradt tavat látván, olyan rosszulesik kimondanom: e szikkadt medret Székelyföld kulturális fővárosának nevezzük.