Az 1932-es Los Angeles-i olimpiai játékok műsorából kimaradt a labdarúgás. Ez a tény határozottan növelte a II. világbajnokság iránti érdeklődést, 1932 májusában a FIFA stockholmi kongresszusán, miután a svédek lemondták korábban bejelentett rendezői igényüket, az olasz küldöttség nyomban bejelentette: Olaszország vállalja a II. világbajnokság megrendezését. A hírt elsősorban az európai szövetségek fogadták lelkesedéssel.
A benevezetteket tizenkét csoportba osztották, figyelembe véve az erőviszonyokat, a földrajzi helyzetet. A csoportokból továbbjutottak: Egyesült Államok, Brazília, Argentína, Egyiptom, Svédország, Spanyolország, Olaszország, Magyarország és Ausztria, Csehszlovákia, Románia és Svájc, Hollandia, Franciaország és Németország.
A nyolcaddöntő (május 27.): Olaszország–Egyesült Államok 7:1 (3:0), Spanyolország–Brazília 3:1 (3:0), Ausztria–Franciaország 3:2 (1:1, 1:1), Magyarország–Egyiptom 4:2 (2:2). Vezette Barlassina (olasz). Magyarország: Szabó–Futó, Sternberg–Palotás, Szücs, Lázár–Markos, Vincze, Teleki, Toldi, P. Szabó. Egyiptom: M. Kamell II.–Ali Szaid, Hamidu–El Far, Raffat, Raghab–Latif, Fausi, Mukhtar, M. Kamell I., Hasszan. Gólszerzők: Teleki (11. p), Toldi ( 30. és 61. p), Vincze (54. p), illetve Mukhtar (35. p), Fausi (39. p), Csehszlovákia–Románia 2:1 (0:1). Vezette: J. Langenus (belga). Csehszlovákia: Planicka–Zenisek, Crtiroky–Kostalek, Cambal, Krcil–Junek, Silny, Sobotka, Nejedly, Puc. Románia: Zombori–Vogl, Albu–Moravetz, Korormányi, Deheleanu–Bindea, Kovács, Sepsi II., Bodola, Dobay. Gólszerzők: Nejedly, Puc, illetve Dobay. Langenus játékvezető értékelése: „A románoknak még legalább két gólt kellett volna rúgniuk az első félidőben. A legjobb Vogl, Kovács és Dobay volt.” Svájc–Hollandia 3:2 (2:1), Németország–Belgium 5:2 (1:2), Svédország–Argentina 3:2 (1:1).
Negyeddöntő (május 31.): Németország–Svédország 2:1 (0:0), Csehszlovákia–Svájc 3:2 (1:1), Ausztria–Magyarország 2:1 (1:0). Vezette: Mattea (olasz), Ausztria: Platzer–Cisar, Sesta–Wagner, Smistik, Urbanek–Zischek, Bican, Sindelar, Horváth, Viertl. Magyarország: Szabó–Vágó, Sternberg–Palotás, Szücs, Szalay–Markos, Avar, Sárosi dr., Toldi, Kemény. Kiállítva: Markos (57. p), sérülés miatt a 73. percben leszállt Avar. Gólszerzők: Horváth (8. p), Zischek (52. p), illetve Sárosi (56. p, tizenegyesből). Olaszország–Spanyolország 1:1 (0:1, 1:1), az újrajátszásban: Olaszország–Spanyolország 1:0 (1:0).
Elődöntő (június 3.): Olaszország–Ausztria 1:0 (1:0), Csehszlovákia–Németország 3:1 (1:0)
Döntők: A 3–4. helyért (június 7.): Németország–Ausztria 3:2 (3:1). Vezette: Carraro (olasz). Németország: Jakob–Janes, Busch–Zielinski, Muezenberg, Bender–Lehner, Siffling, Conen, Szepan, Heidemann. Ausztria: Platzer–Cisar, Sesta–Wagner, Smistik, Urbanek–Zischek, Braun, Bican, Horváth, Viertl- Góllövők: Lehner (2), Conen, illetve Horváth, Sesta.
Az 1–2. helyért: Olaszország–Csehszlovákia 2:1 (0:0, 1:1, 2:1). Június 10. Róma. Nazionale del PNF stadion, 55 000 néző. Vezette: Eklind (svéd). Olaszország: Combi–Monzeglio, Allemandi–Ferraris IV., Monti, Bertolini–Guaita, Meazza, Schiavio, Ferrari, Orsi. Csehszlovákia: Plánicka–Zenisek, Ctyroky–Kostalek, Camball, Krcil–Junek, Svoboda, Sobotka, Nejedly, Puc. Gólszerzők: Puc (76. p), Orsi (81. p), Schiavio (95. p). Nem hozott gólt az első félidő. A második 45 perc azzal kezdődött, hogy a sziklakemény Monti lerúgta Pucot, aki csak hosszas ápolás után tért vissza a pályára és állt bosszút Monti durvaságáért. A 74. percben úgy, sántán védhetetlen gólt ragasztott Combi hálójába. 0:1. Halálos csend nehezedett a lelátókra. De csak egy pillanatra, aztán elemi erővel felzúgott az olaszok buzdítása: Itália! Itália! Az azzurik összeszedték magukat, a 81. percben Orsi révén egyenlítettek – 1:1 – , és a 95. percben Schiavio révén megszerezték a győztes gólt. 2:1. Még huszonöt perc volt hátra. Ezt a huszonöt percet végigünnepelte az olasz közönség. Megszakítás nélkül zúgott a Világbajnokok vagyunk!
A II. világbajnokság dobogósai: 1. Olaszország, 2. Csehszlovákia, 3. Németország.
A gólkirályi címen hárman osztoztak: Conen (német), Nejedly (csehszlovák), Schiavio (olasz) 4–4 góllal.
A III. világbajnokság
A házigazda kijelölését nagy vita előzte meg. A dél-amerikaiak mindenáron Argentínát szerették volna házigazdaként látni. Azzal érveltek, hogy Buenos Airesben nyolc nagy stadion van, s így egy városban lehet megrendezni a küzdelmet. A végső szó kimondásában Jules Rimet ügyes diplomáciája döntött, természetesen Európa javára. Így lett a színhely Franciaország. A benevezett országok közül megint hiányzott Anglia és Uruguay. A benevezetteket idejében csoportokra osztották, a rendező Franciaországot és a világbajnok Olaszországot nem sorolták... Minden pontosan elő volt készítve a június 4-i rajtra, amikor Hitler közbeszólt. 1938 márciusában a német hadsereg elfoglalta Bécset, a német irányítással megrendezett népszavazás pedig helybenhagyta az Anschlusst („csatlakozást”). Ausztria nevét törölték a térképről. Az osztrák labdarúgó-szövetség hivatalosan közölte: Ausztria válogatottja nem lehet ott a világ legjobbjainak vetélkedőjén.
Nyolcaddöntő (június 4–5.): Németország–Svájc 1:1 (1:1, 1:1), Olaszország–Norvégia 2:1 (1:0, 1:1), Magyarország–Holland-India 6:0 (4:0). Vezette: R. Contie (francia). Magyarország: Háda–Korányi, Bíró–Lázár, Turai, Balogh–Sas, Zsengellér, Sárosi dr., Toldi, Kohut. Holland-India: Mo Heng–Hu Kon, Samuels–Nawir, Meng, Anvar–Hang Djin, Soedarmadji, Sommers, Pattiwael, Taihuttu. Gólszerzők: Kohut (13. p), Toldi (16. p), Sárosi dr. (25. p és 89. p), Zsengellér (30. és 76. p). Franciaország–Belgium 3:1 (2:1), Brazília–Lengyelország 6:5 (3:1, 4:4),Csehszlovákia–Hollandia 3:0 (0:0, 0:0), Románia–Kuba 3:3 (1:1, 2:2). Vezette: Leclerq (francia). Románia: Pavlovics–Bürger, Chirvin–Vintilă, Răşinaru, Rafinszki–Binder, Kovács, Barátky, Bodola, Dobay. Kuba: Carvajale–Barquin, Chorens–Arias, Rodriguez, Berges–Maquina, Fernandez, Socorro, Tunas, Sosa. Góllövők: Binder (35. p), Socorro (45.), Maquina (69. p), Barátky (88. p), Socorro (103. p), Dobay (105. p). A megismételt mérkőzések (június 9.): Svájc–Németország 4:2 (2:1) és Kuba–Románia 2:1 (0–1). Vezette: A. Birlem (német). Kuba: Ayra–Barquin, Chorens–Arias, Rodriguez, Berges–Maquina, Fernandez, Socorra, Tunas, Sosa. Románia: Sadowski–Bürger, Felecan–Bărbulescu, Răşinaru, Rafinszki – Bogdan, Moldoveanu, Barátky, Prasszler, Dobay. Góllövők: Dobay, Maquina, Socorro. Az első mérkőzés román csatársorából csak Barátky és Dobay lépett pályára, s ez lett a román csapat veszte.
Negyeddöntő (június 12.): Magyarország–Svájc 2:0 (1:0). Vezette: R. Barlassina (olasz). Magyarország: Szabó–Korányi, Bíró–Szalay, Turay, Lázár–Sas, Vincze, Sárosi dr., Zsengellér, Kohut. Svájc: Huber–Stelzer, Legmann–Springer, Vernati, Lörtscher–Amado, Wallacek, Bickel, Abegglen III., Grassi. Gólszerző: Sárosi dr. (43. p), Zsengellér (90. p). „Gyorsan kell játszani – mondta Schaffer Albert szövetségi kapitány játékosainak –, a csatárok mutassák magukat, az összekötők azonnal zárkózzanak fel, ha támadunk. A lyukra játszás akkor ért valamit, ha az villámgyorsan történik.” Kétszer úgy történt. Győzött a magyar válogatott. Olaszország–Franciaország 3:1 (1:1), Svédország–Kuba 8:0 (4:0), Brazília–Csehszlovákia 1:1 (1:0, 1:1), a megismételt mérkőzésen (június 14.): Brazília–Csehszlovákia 2:1 (0:0).
Elődöntő (június 16.): Olaszország–Brazília 2:1 (0:0), Magyarország–Svédország 5:1 (3:1). Vezette: M. Leclerq (francia). Magyarország: Szabó–Korányi, Bíró–Salay, Turay, Lázár–Sas, Zsengellér, Sárosi dr., Toldi, Titkos. Svédország: Abrahamsson–I., Eriksson, Ö. Köllgren–Almgren, S. Jacobssen, Svanström–Nyberg, S. Jonasson, H. Andersson II., Keller, Wetterström. Góllövők: Nyberg (1. p), Jacobsson (20. p – öngól), Titkos (37. p), Zsengellér (39. p), Sárosi dr. (67. p), Zsengellér (85. p). Csak az első húsz perc volt a svédeké, aztán beindult a magyar henger, s ez ellenállhatatlannak bizonyult.
A bronzmérkőzés (június 19.): Brazília–Svédország 4:2 (2:2). Vezette: J. Langenus (belga). Brazília: Balateos–Domingos da Guia, Machado–Zeze, Brandao, Alfonzinho–Roberto, Romeo, Leonidas, Peracho, Patesco. Svédország: Abrahamsson–Eriksson, Nilssen–Almgren, Linderholm, Svanström–Persson, H. Andersson, Jonasson, A. Andersson, Nyberg. Góllövők: Jonasson, Romeo, Nyberg, Leonidas 2, Peracho.
A döntő (június 19.): Olaszország–Magyarország 4:2 (3:1). Párizs, Colombes-stadion, 55 000 néző. Vezette: Capdeville (francia). Olaszország: Olivieri–Foni, Rava–Serantoni, Andreolo, Locatelli–Biavati, Meazza, Piolo, Ferrari, Colaussi. Magyarország: Szabó–Polgár, Bíró–Szalay, Szücs, Lázár–Sas, Vincze, Sárosi dr., Zsengellér, Titkos. Góllövők: Colaussi (6. és 35. p), Titkos (8. p), Piola (19. és 82. p), Sárosi dr. (70. p). 3–2-nél felcsillant a magyarok reménye. Az olaszok viszont változatlanul keményen fociztak. Látva az olaszok keménykedését, Schaffer Alfréd edző meg is jegyezte Dietz kapitánynak és a vezérkarnak: „Látják, uraim, most kellene ide Toldi, akkor még meg lehetne fordítani a mérkőzést.” De Toldi civilben nézte a mérkőzést, s az olaszok mindent eldöntő negyedik gólját, mely világbajnoki címet jelentett Olaszországnak.
A III. világbajnokság dobogósai: 1. Olaszország, 2. Magyarország, 3. Brazília.
A világbajnokság gólkirálya: Leonidas da Silva (brazil) 8 góllal.
(folytatjuk)
